Mit gondoltok erről? Kíváncsi vagyok mások véleményére is.

Az a helyzet, hogy a pszichiátrián sem tudnak sem a pszichiáterek sem a pszichológusok igazából csodát tenni. Nem minden úgy van hogy látszik és hidd el ők eléggé igyekeznek a gyógyszereket mellőzni. Másrészt ha annyira súlyos lenne az anya állapota akkor a pszichiátriáról nem engednék ki... (hidd el láttam én már durva dolgokat pszichiátrián)

Egy ilyen nőnek én javasolnék valamilyen terápiát, persze gyógyszerek nélkülit, itt elsősorban az okot kell megkeresni, hogy miért került sor erre a viselkedésre, mert senki nem kezd el ok nélkül nyugtatókat szedni. Tehát fontos lenne ennek a kiderítése és természetesen az ok megszüntetése. A gyermekeket meg nem kell elvenni tőle, mert azért az igaz, hogy egy ilyen állapotú embernek nem teljesen jók az ítéletei, de a gyermekeinek nem akar rosszat és ha elvennénk tőle akkor csak még rosszabbat tennénk az anyával. Mindig ha döntést hozunk szükséges annak az elgondolása, hogy a döntéssel vagy anélkül okozunk nagyobb kárt (ez nagy felelősség).

Igazából csak az észrevételeimet mondtam el, nem ismerjük a teljes történetet így nem szabad ítéletet alkotnunk.

Egy pszichológus

nem értem, hogy miért volt fontos leírni, hogy milyen ruhában voltak.

Anyukámnak is volt idegösszeomlása, nagyon beteg volt. Anyagi gondjaink nem voltak. Nem tudjuk mitől lett, egyszerűen csak jött és idővel,de segítséggel elmúlt. Egy a biztos kegyetlen nehéz időszak volt az mindannyiunknak.

Én nagyon sajnálom az anyukát, de még jobban a gyerekeket. Valószínűleg nem lehet könnyű3 gyereket egyedül nevelni, nekem még férjjel sem az. Sajnos ez nem egyedi eset és nagyon nehéz a nyugtatókról leszokni, láttam a családomban ilyet. Ebben a stádiumban nem is nagyon hallgat senkire. Jó lenne, ha lenne egy anyukája, aki elvinné a gyerekeket, ameddig Ő ki tudná magát kezeltetni.

A gyerekeknek semmiképpen nem lenne jó intézetbe menni, remélem, hogy ez az anyuka is észhez tér, de hidd el, ez most neki sem könnyű, ki tudja, mi van a háttérben. Lehet apuka olyan módon lépett le, ami kikészítette, lehet, hogy más.A gyerekeket nyugodtnak, ápoltnak láttad, akkor még nincs baj, reméljük, hogy nem is lesz.

Hali

Én végigolvastam mert nem valami hosszú csak a mai világban az emberek lusták olvasni sajnos...

A véleményem a történettel kapcsolatban:ledöbbentett éppen ezért lenne fontos az orvosi titoktartás mert az embereknek éppen semmi közük egyes dolgokhoz vagy jobb ,ha nem tudnak mindenről.

Hogyha ápoltnak és jól neveltnek tűntek a gyerekek akkor nem gondolom ,hogy jobb lenne nekik állami gondozásban hiszen ,ha nehezen is ,de az anyjuk megadja nekik amit tud hiszen ápoltak és jól neveltek nah meg persze szeretik őket.Az ok ,hogy szed dolgokat ,de ez talán azért kell ,hogy rendben fel tudja nevelni a gyerekeket.

Mindenesetre én a gyerekeket megkérdezném ,hogy anyu nem bánt e nem szokott egyedül hagyni szereted e és ,ha a válasz pozitív akkor hagynám a családot ,hogy élje az életét.

Gáz gáz gáz!

Gáz a nyugtatós anyuka is de az olyan orvos is, aki egy másik páciens előtt tárgyalja ki az egészet.

De nem kell ezen filóznod. Majd az élet megoldja nekik. Vagy kijön belőle és normális lesz az életük vagy nem. Akkor meg mennek állami gondozásba.

Én nem értek azzal egyet, hogy egy pszichiátriai esetet mindenki úgy könyvel el, hogy jaj szegény, nem is tehet róla, hogy ide jutott.

Bizony, ha vissza lehetne menni az időben és egy pszichés problémákkal küzdő embert alaposan megvizsgálnánk, már jóval a súlyos gondok felszínre kerülése előtt ki lehet mutatni a visszatérő gondolataiból és az élethez való hozzá állásából, hogy szakadék felé tart.

Sokan döntenek úgy félig tudatosan vagy ösztönösen, hogy "kivonják magukat a forgalomból".

Csak ahhoz a részhez szeretnék hozzászólni, hogy miért nmem gyógyitják meg az anyukát.

MEggyógyitani csakakkor lehet, ha ö is akarja. A gyógyszerfüggöségröl leszokni nagyon nehéz,és (az anyának) sokkal könnyebb tovább szedni a különféle nyugtatókat, stb, mint abbahagyni. Ehhez igen erös akarat kell és eleinte intézeti kezelés. Erre az idöre a gyerekeket valahová tenni kellene, ami nem biztos, hogy megoldható. De a fö gond szerintem, hogy az anyának nincs elég akaratereje. Azt meg, hogy mi vezetett a függöséghez, nem lehet tudni, de ha valaki idegösszeomlással megy orvoshoz, akkor ELEINTE szükséges a gyógyszeres nyugtatás. Emellett el szoktak inditani pszichológiai kezelést is, de ez CSAK abban az esetben lehet hatásos, ha a beteg együttmüködik és nem titkol el lényeges dolgokat, másrészt a javaslatokat megpróbálja a gyakorlatba átülteteni. Sajnos éppen ez a legtöbb esetben a kudarc oka, hogy a beteg nem hajlandó semmit tenni, nem akar meggyógyulni (nem tudatosan), hanem azt várja, hogy majd valaki csodát tesz és minden rendbejön magától.