Ez most komolyan ennyire értelmetlen volt?

Ma a húgommal kimostunk egy csomó ruhát, meg kiteregettünk, hogy anyunak már ne kelljen, ha hazaér. Erre, hazajön most, és lecsesz hogy "mosni én is tudok ám" meg "nem hogy elmosogattatok volna". Múlt héten egész végig én mosogattam, összepakoltam. Próbálkozom a kedvére tenni, de mindenbe beleköt. Még csak annyit sem mond, hogy szép lett, vagy örül neki. Oké, tudom, hogy ennek magától értetődőnek kéne lennie (mármint hogy besegítek itthon), meg nem is várom el, hogy elájuljon de a húgom 12 éves, mindig összepakol és közben mondja, hogy "hű, ennek anyu hogy fog örülni, hazaér rendre és már csak főznie kell, vagy még azt sem, hanem pihenhet" de mindig csak a leb.szást kapja érte, hogy ez nem jó, az nem jó. Látom rajta, hogy nagyon bántja. Ilyenkor mit lehet csinálni?

*Amúgy nagyon szeretem anyukámat, félreértés ne essék, de egyszerűen nem bírom megérteni, hogy ezt miért nem tudja értékelni, holott, ha összepakol nálam mindig megköszönöm, meg mondom, hogy jó lett. Számtalanszor mondtam már neki azt is, hogy nagyon csúnyán tud viselkedni a húgommal néha, de soha nem változtat.