Anya nem hajlandó elfogadni a barátom, mit tegyek?

bocsánat hogy nem irtam le ide életem monologját hogy nwm tünik ki hogy föiskolára járok és nyelvvizsgám van.

ÉDESANYÁM üzenem 1ik kedves hozzászolonak, hogy diplomás asszony!!

nem büfé szakra járok mint barátom ennyi a probláma illetve az hogy volt egy 3 éves kapcsolatom 17évesen lekötöttem magam és alószinünek tartom hogy azért kell nekem ilyen karakter mert(tudat alattin még nem nöttem fel mer lekötöttem magam feleslegesen 3évig, és most akarok ugy mond élni)..

Mondtam anyunak h nem vagyok terhes nem vagyok a mennyasszonya semmi feleösséggel és elszámolással nem tartozok barátomnak h vele alapozzam meg a jövöm..

igen, csak anyukám azt hiszi ö lesz a férjem, szeretem nagyon a barátomat sőt ha több évig járnánk és megkérné a kezem talán igent is mondanék, de anya..hajthatatlan, nem ilyet képzel el mellém és ilyeneket mondott hogy ez fogja a sírba tenni meg ilyesmik..pedig nekem ez eléggé rosszul esik mert nem egy drogos tetkos cigis piercinges sráccal vagyok, sőt mikor én megismertem őt, én sem akartam vele járni mert hülye..de utána jobban megismertem és kellemeset csalodtam.

anyukám mindig csak a tanulással tud jönni, és teljesen kiakadt azon hogy szerinte barátom mennyire lesz*rja a sulit, pedig nem csak nem szseret tanulni, de hát én se szeretek meg sztem senki sem..

köszönöm 01:01!

nem értem miért ítélnek mert igy irok, nem regényt, novellát verset, prózát irok, ne várják el tölem hogy szájukba rágom minden egyes szavam értelmét.

Nem azért irok, igy mert müveletlen taho vagyok hanem mert kb ebben az internetes vilgban mindeki igy ir, helytelenül röviditve...stb