Mit tanácsolnátok? Hogyan tudnám megnevelni a férjemet?

Szia!

Én is ilyen helyzetben voltam, csak egy gyerekkel és az is bőven sok volt, nemhogy 2!!! Míg végül sok-sok huzavona és veszekedés után eljöttem! Próbáltam leírni neki, hogy mit szeretek és mit nem, de ő ezzel sem foglalkozott, kiröhögött. Hülyeségnek vélte, nincs problémánk, elhanyagolom őt és ennyi.Gondoltam én pár napra eljövök anyukámékhoz és addig is kicsit megnyugszok, a férjem pedig bebizonyíthatja, hogy szeret-e eléggé minket. Persze a hétvégén bulizott azért egyet, kihasználta, hogy nem vagyunk otthon és szépen lelépett. Nem jött el megnézni minket, 4. napon felhívott, hogy átjön értünk, de legyek összepakolva, mert ő nem fog várni senkire. Kiakadtam, mondtam nem kell, hogy jöjjön, így. Majd végül csak meggyőzött és hazamentünk. A helyzet nem változott, míg végül ő költözött el, majd visszajött és folytatódott minden, míg kikészültem és pakoltam eljöttem a szüleimhez, 5 hónapja. Azóta is itt vagyunk. Szinte minden nap jön látogatni, néha hazavisz minket. Ennyi. Azt mondta szeret és hiányzunk neki, de mégsem áll elém és mondja azt, hogy na pakoljunk és menjünk végre haza! Azt mondta, gyere úgy haza, ahogyan eljöttél!! Ő nem fog könyörögni senkinek. Vagyis még mindig nem érti, hogy miért is jöttem el tőle!!Tehát borzasztó, nem változik és nem is érzi azt, hogy változnia kéne!

Otthon sok mindenre nem volt időm, volt, hogy éjjel főztem, vagy nem is főztem, rendeltem pizzát, mert a kicsit óránként szoptattam. Na ő is azt mondta lusta vagyok. Ahogy telt az idő egyre több mindent megcsináltam és már nem kellett segítség beosztottam a napomat, csak pihenni nem volt időm, éjjel még fejtem is. Nem számított, lenézett mindenért, sőt becsmérelte a gyereknevelésemet is. A mai napig ezt teszi. Nem mindig, tud nyájas is lenni, de ritka. Itt mindenre jut időm, még magamra is, és itt is szinte egész nap egyedül vagyunk, a szüleim dolgoznak, de mégis kiegyensúlyozott vagyok.

Nem hitte, hogy eljövök, röhögött csak rajtam és azon is röhög, hogy beadom a válást, pedig beadom, csak kell egy kis pénz hozzá. Ha lenne már beadtam volna. Neki ez a helyzet tökéletes, nekem nem!És azt várhatja, hogy én önszántamból visszamegyek hozzá, ilyen hozzáállással! Persze aztán majd azt vágja a fejemhez, hogy te jöttél vissza, elmehetsz ha nem tetszik a rendszer.

Tehát jól gondold meg hogyan döntesz, mert ha elmész, lehet pontot tesztek a kapcsolatotok végére. Először próbáld nevelni. A hozzászólások jók! Ne szolgáld ki és mutasd meg neki, hogy igenis jó nő vagy még, attól, hogy anyuka vagy! Adj neki feladatokat, főként a gyerekekkel kapcsolatban. Bízd rá őket néha, hogy te addig elmehess, de nem leegyeztetett időpontban, mert azt keresztbehúzza úgyis.

Sok sikert és kitartást!

Egyébként írtam hogy ha házas, AKKOR ne feledje a fogadalmat! A másik, ha pedig fogadalmat tett az ember azt nem szabad félválról venni, mert nem a papnak és nem egymásnak fogadták meg hanem Istennek. És mindenkinek fel kell venni a maga keresztjét, mert gondok mindig és mindenhol vannak-voltak-lesznek!

Nem régen regisztráltam magam itt ezen az oldalon, de eddig nem találtam olyan témát ahol egy rossz szájízű válasz ne érkezett volna! A fenébe is az ilyen válaszolóval, aki csak azért ír hogy az emberbe belekössön és kritizálja a válaszát!!!

Ezt a választ az utolsó hozzászólónak küldeném (14:05), de azért ne vegyed sértésnek, lehet most kritizálsz először és pont az én válaszom, viszont te voltál az utolsó csepp a pohárban, és leírom: hogy már legalább regisztrációm óta 20-szor történt meg velem hogy belémkötöttek. Talán tényleg moderátor van a háttérben?

Vagy másba is mindig-állandó jelleggel belekötnek itt?

De a közmondás mennyire igaz: Ne szólj szám, nem fáj fejem!

A fenébe is............

14.41, az nem kötözködés, ha más a véleményem, és elmondom. Megesik az ilyesmi itt is, máshol is. Velem is közölték már, ha nem értettek egyet, de attól még mindig itt vagyok! :)

A Kérdező is tisztábban lát, ha különféle álláspontokat megismer, és eldönti, ő mivel ért egyet és mivel nem.

Amúgy meg mindenféle ideológiát veszélyesnek tartok, ami azt üzeni a nőknek, hogy fogadják el, ha megalázzák őket.

Az ilyen kapcsolatból ki kell lépni - ha netán a férj hajlandó valóban megváltozni - és nem csak azért, mert be van sz.rva, hogy mostantól ki mossa rá a gatyáit, hanem mert szereti a feleségét - akkor még mindig lehet egy esélyt adni.

szerintem ülj le vele beszélgetni:

- mi volt régen, miért házasodtatok össze, miért szerettétek meg egymást.

- azóta mennyi idő telt el, és mennyi minden változott (itt nem letámadás szerűen, de sorolj fel pár dolgot)

- aztán mondd el, hogy szeretnéd ha tudnátok változtatni, és együtt tervezzétek meg, hogy mi hogyan legyen, kiabálás veszekedés nélkül.

nekem az a véleményem, hogyha egyszer két ember összekötötte az életét, akkor ott nagy szerelem/szeretetnek kell lennie, és ebből kifolyólag, ez ha csökken is valamelyest, de múlik el, és kell annyira tisztelni egymást, hogy megtudják beszélni, kiabálás és egymás megalázása nélkül.

Lehet hogy sok a munkahelyi problémája, és akaratlanul is levezeti otthon a családján.

próbáljatok meg beszélni. ha nehéz idő volt a mi családunkban, akkor ez mindig segített. csak nagy türelem kell hozzá, nagyon nagy!!