Mit tanácsolnátok? Hogyan tudnám megnevelni a férjemet?

Nem tudom, hogy tehetsz-e valamit. Gondolom a férjed mindíg is ilyen volt. "Megnevelni" valakit pedíg nem lehet, neki saját magának kell felismerni, hogy valamit nem jól csinál és neki magának kell a változásat akarni.

Ülj le vele, mondj el mindent ami tetsuik és ami nem tetszik neked. Próbáld elmagyarázni a dolgot. Ha személyesen nem meg írd le, és add oda neki előre, majd beszélgessetek utána.

De az az igazság, hogyha valaki a kocsija, műhelye takarításást is rád bízná, ott én nem sok esélyt látok.

Azért próbáld meg, utána neked kell eldöntened, hogy mi az amit elviselsz és mi az amit nem. Végső esetben - ha tényleg úgy érzed és komolyan gondolod, tehát ne fenyegetésként- mondd meg, hogy elhagyod, talán az elgondolkoztatja.

Azonnal hagyd el ezt a retket, szerintem!

Ha még maradt benne némi jóérzés, úgyis farokfelvágva fog utánadszaladni könnyező szemekkel, ebben az esetben Te döntöd el, hogy adsz e neki egy (tényleg) utolsó esélyt. Ellenkező esetben viszont esélyt adsz magadnak (és csatoltan neki is) arra, hogy megtaláld a boldogságot.

Én nemrég szakítottam a párommal,pedig nem voltak ennyire durva különbségek közöttünk, épp csak nem voltam boldog, társas magányban éltem.

Ennél minden nő, sőt, minden érző lény többet ér, hogy cselédként bánjanak vele, pasáskodjanak rajta és még egy jó szót sem kapjon...

S képzeld... Ahogyan meghoztam ezt az igen igen nehéz döntést, "kopogtatott az ajtómon" a szerelem... Aki szintén egy vacak kapcsolatból szabadult nemrég és pont azt kereste a világban, aki én vagyok... Én meg Őt.

Ha maradok anno, mert kényelmesebb (közös lakás, megszokás, kényelmi szempontok), esélyt sem adtam volna magamnak a boldogságra... Mert most az vagyok... Találd meg a másik feledet és tudd azt kívánni neki, hogy találja meg ő is a magáét! Sok sikert!

A ferjed menekul a csalad elol, a csalad nyug neki. Jo szemet mondjuk, megerdemelne, hogy 1 honapra otthagyd a gyerekekkel egyutt. Azt hiszem utana laposkuszasban kozlekedne otthon, nem mondana neked ilyen bunko, megalazo szoveget. Ha te lusta vagy, o micsoda????

Nem szabadott volna neki szulni megegy gyereket, de gondolom erre mar te is rajottel. Senkinek nem tesz jot az allando veszekedes, es a gyerekeknek pedig az nem, hogy te boldogtalan es ideges vagy.

Ijesszel ra, pakold a gyerekeket ossze, mire hazaer legyetek anyukadnal, vagy testverednel. Ne menjel haza hozza, es mondd meg neki, hogy igeretet kell tennie, hogy megvaltozik, foglalkozik veletek.

Ha nem, hagyd ott. Anyagilag megtudnad oldani a kicsikkel az eletet? Van segitseged?

A férjed egyértelműen kihasznál és kizsákmányol Téged, úgy, hogy a viselkedése azt bizonyítja nem szeret és nem tisztel Téged.

A hagyományos nemi szerepek, az, hogy a házimunka, gyermeknevelés kizárólag a nőre hárul, eleve hátrányos helyzetbe helyeznek egy nőt, - és a férjed még erre pluszba rátesz pár lapáttal azzal, hogy 1. parancsolgat, 2. extra feladatokat osztana Rád, 3. és még így sem jó neki semmi.

Mi az, hogy Veled végeztet el mindent, és még meg sem becsüli a munkádat? Eleve extra szívesség, hogy tízórait csomagolsz neki, mert nem gyerek - és akkor még kidobja a kukába, amit Te fáradságos munkával elkészítettél neki?!

Továbbá: egyértelműen SZÓBELI BÁNTALMAZÁSRÓL VAN SZÓ esetetekben!!! MIndent Rád hagy, és még becsmérel, sértegeti az alakodat, mert nem tornázol?! Normális ez, már bocsánat?! Ócsárol? Sérteget? Megaláz? Azt mondja egy 2 gyerekes anyának, aki mindent egyedül csinál, hogy UNDORÍTÓ LUSTA DÖG? Felháborító!!!!

Vedd észre, ez megalázás, sértegetés, bántalmazás, a tisztelet, szeretet teljes hiánya!

Nem elég, hogy kihasznál, mindent Veled végeztet, még az önbizalmadat is leépítené! Ne hagyd!

Ráadásul még komolyan sem vesz, ha szólsz neki arról, ami zavar Téged!

Tudod, mikor venne komolyan? Ha egyszer csak nem szolgálnád ki! Pl. "Igen, éhes vagy? Ott a hűtő, csinálj magadnak szendvicset! Én többé nem vagyok a háziszolgád!"

Még drasztikusabb lenne, ha elhagynád. Magadnak is jót tennél vele, hiszen még írod is, jobban érzed magad, ha nincs ott... Gyerektartást kapnál.

Ha nem akarsz tőle elválni, akkor meg nagyon, nagyon drasztikusan FEL KELL ÉBRESZTENI, hogy észhez térjen. CSak az a baj, hogy ő biztos abban nőtt fel, hogy az a természetes, hogy a nő szolga és másodrendű lény, aki életének egyetlen célja és értelme a férfi kiszolgálása: mosson-főzzön-takarítson és még szexuálisan is kívánatos legyen a tetejébe. Nagyon kevesen képesek levedleni ezt a hímsoviniszta szemléletet.

Egy biztos, első lépés, hogy közlöd vele, nagy változások lesnek, többé nem szolgálod ki! Kérlek, tanuld meg a "NEM" és a "NEHOGY MÁR" szavakat!!!!!!!!!! Ne hagyd magad, csapj az asztalra, állj ki az érdekeidért! Te is ugyanolyan fontos vagy, mint a férjed, nem vagy másodrendű emberi lény!!!!!

És ha azt mondja, undorító vagy, ne feküdj le vele! MIt képzel?!

Ajánlom Neked a "Szóbeli erőszak áldozatai" c. fórumtopikot, itt:

[link]

Írj, mondd el, mi történt Veled, megbeszéljük, - hogy tisztábban lásd a helyzeted, és magasabb önértékelésre tegyél szert! Itt találkozhatsz olyanokkal, akiket szintén becsméreltek, de nem hagyták magukat!

Talán ha majd érzi hogy elveszíthet akkor fog rájönni hogy fontos vagy neki. De remélem nem az érdeke miatt, hogy ki látja majd el azután ha te nem leszel neki, hanem a szerelem-szeretet miatt!

Talán 100%-ig azt gondolja hogy ha eddig ilyen voltál hozzá, ezután is ilyen feleség leszel neki, mert az ember könnyen megszokja a jót, aztán pedig már azt hiszi örökké így lesz és ez a természetes. De ha esetleg kibillentenéd ebből az "életfelfogásából", megijed aztán talán (mondom talán) megérti a súlyát annak hogy te komolyan gondolod a szétköltözést. Persze ne értsd félre nem akarlak arra ösztönözni hogy válj el tőle mindenáron, csak én ezt a taktikát biztos kipróbálnám. Vagy menj el otthonról 4-5 napra a gyerekekkel anyudhoz, aztán felfog tűnni neki hogy miért nem vagy otthon. Amíg nem jársz dolgozni ezt könnyen megteheted!

Szerintem a lényeg: fel kell hívni magadra a figyelmet ha változást szeretnél! Máshogy nem fog menni...

Ha pedig házasok is vagytok, ne feledd azt a (református) fogadalmat amit tettél az oltárnál, hogy ...vele tűrök, vele szenvedek...hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek!...

A katolikus fogadalmat pontosan nem tudom de valahogy így van: ...jóban-rosszban amíg a halál el nem választ!.... Mert kell hogy rossz dolgok is történjenek a házasságban, nem csak jók! Ezt el kell viselnünk,el kell fogadnunk-sajnos. Mi sem vagyunk tökéletesek.

Fogadalmunkat pedig elfelejteni nem szaban! :)

~Hát,kitartást kívánok neked!~

Megkérdeztem erről a barátnőmet, egy fiatal református lelkészt, és ő ebben a formában nem ért egyet, hogy a fogadalom nevében mindent el kell tűrni!!!! A férj oldaláról is meg kellene vizsgálni a fogadalom betartását - nem igaz? Semmilyen vallás nem tartja helyesnek ezt a viselkedést! Láttál Te már református családot? Egyáltalán nem uralkodik benne ilyen egyoldalúság.

A Kérdező nem is biztos, hogy vallásos. Ezt nem "felülről" kell megoldani, hanem a Kérdezőből kindulva - találd meg önmagad, tégy szert önértékelésre! Ha vallásos vagy, és azt mondja a pap, hogy ezt tűrnöd kell, meg a férjedet szolgálni kell, ne higgy neki!!!