Utálom magam. Mit tegyek?

Ugyan ilyen vagyok, mint te, csak 16 éves. Kicsit érettebb emberek közé járok, szóval nálunk nincsenek ilyen csajos viták, van párom, sokszor szólítanak le az utcán, mégis vannak napok mikor olyan undorítónak tartom magam, hogy a föld alá süllyednék el.

Az alakommal sem vagyok megelégedve, annak ellenére, hogy mindenki szerint jó az alakom. Egy hónapja futok hetente három napot, és azóta egyre javul a közérzetem. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Figyelek az étkezésre, nem zabálok napi 5-6 csokit, hanem csak egyet. Csak vizet iszom, és amúgy ugyanúgy eszem, mint szoktam. Szerintem kezdj el te is futni, vagy aerobicra járni, vagy bármi, sokkal jobb lesz, hidd el:)

Szia! Veled egykorú vagyok, nem gömböjű és nem is pálcika. Régebben irigyeltem a vékonyabbakat meg szebbeket meg nem éreztem túl jól magam ilyesmi, meg azon rágtam magam, hogy miért nincs pasim meg ilyenek... aztán mikor hallgattam a barátnőm nyavajgását h melyik héten melyik oszttársával kavar, meg h melyik pasija hogyan használja ki... ééés tetszett, hogy nekem ilyen gondjaim nincsenek :D de majd ha eljön az idő, lehet h lesznek ^^

A net sokmindenre jó, én pl találtam egy tök jó társaságot, akik szeretnek, akikkel bármikor beszélhetek, és a kis csapatunk egyre bővül és jól érzem magam! Ha van valami hobbid te is keress azzal kapcsolatban blogot, chat-et, akikkel van közös témád :D hidd el, jól fogod érezni magad ^^

Szerintem elsősorban az a fontos, hogy Te elfogadd önmagadat. Szeresd magad és csinálj olyasmiket, ami tetszene magadban. Alakítsd át magadat. Én kb fél év alatt 20 kilót fogytam, felvettem a boltban egy csinos ruhát, és nem ismertem magamra a tükörben... jó értelemben :D

Mindez csak elhatározás kérdése.

Miért utálod magad? Nem másoknak kell hogy megfelelj, hanem önmagadnak.

Én mindig is más voltam mint a többiek - és most is az vagyok. Nem bulizom, nem érdekelnek a hétköznapi dolgok, extrém vagyok, de közben természetjáró, és persze tiszta fiús. Érdekes fazon, na :D

Középsuliban enyhén depressziós voltam (apum halála miatt), és utáltam magam.

Persze mindenki utált a környezetemben, csúfoltak szanaszét, de le se sz@rtam őket :)

Mostanára rendbejöttem, imádom magam, és a "másságom".

Az égvilágon semmit nem változtam, ugyanaz a külső, ugyanazok a ruhák, ugyamazok a szokások, stílus. Mégis szeret mindenki, sok barátom van, sok hódolóm, és komoly kapcsolatom. Csak mert harmóniába kerültem magammal.

Először magad kell hogy megszeresd, hogy a környezet is másként álljon hozzád. Nem érdekes hány kiló vagy, jársz-e bulizni vagy sem... max te 20 év múlva is tükörbe tudsz nézni, a korodbeliek pedig nem.21/L

Helyes, vagy nem helyes, a súlyfelesleget a legtöbben elítélik, nincs mit tenni.

A sport arra is jó lenne, hogy növeld az önbizalmadat és eggyel több témád legyen, amiről beszélgetni is lehet.

Több téma=érdekesebb ember=több ember, akivel összebarátkozhatsz.

Ja, a mantrázás jó dolog. Én pl. bebeszéltem magamnak, hogy "de rosszul esik az édesség ebben a melegben" - és nem kívánom, nem hízom, fél egészség.

Igaz ami igaz, a súlyfelesleg tényxleg nem jó. Nem azért, mert nem szép, hanem nekem legalábbis azt jelenti, hogy az a valaki nem képes fegyelmezni magát az evésben,nem tudatos a táplálkozásban, meg hogy nem sportol.

Másrészt meg lehet, hogy egy előnytelen külső megvéd téged attól, félreértékeld az élet lényegét, és csak szexcentrikus szórakozásokat keress, felszínes legyél a barátságban és az életviteledben.

És harmadrészt meg az a baj, hogy manapság csakis azt nevezik szépnek, amit a szexlapok, TV bálványok, képviselnek, és kívánatosnak hirdetnek.

Lehet,hogy nagyon szép a szemed, vagy az arcod, a fogsorod, vagy bármi, az is lehet, hogy meleg szívű vagy, bizonyos lelki inteligenciád van, lehet, hogy tisztesség dolgában fölötte állsz másoknak, és valaki majd nagyon fog szeretni mindezekért.