Érdemes lenne így belevágni egy babába?
19 éves vagyok,párom 22.Fél éve vagyunk együtt,a kapcsolatunk nagyon jó.
Én tanuló vagyok,jövőre végzek az iskolával,szakmát fogok kapni,jelenleg Tescoban dolgozom gyakorlaton.
A párom hivatalos focista,nagyon jó apa lenne belőle,ahogy sokszor elnézem.
Mindketten nagyon szeretnénk már egy babát,annak ellenére,hogy tisztában vagyunk vele,milyen nehézségekkel jár.Anyagiakkal nem lenne probléma,mindent megadnánk a gyermekünknek.
Mi a véleményetek?Kíváncsi vagyok,milyen lehet ez más szemszögéből nézve:)
:)
Köszönöm szépen a válaszokat,mindenkiében látok igazat és olyat,amivel nem értek egyet.
Azt hozzátenném még,hogy szinte együtt élünk,nagyon sok időt együtt vagyunk.Magántanuló vagyok,csak dolgozni járok haza.,vagyis 5 napot.A többit mind együtt töltjük.
Én kiélni nem szeretném már magam,minden vágyam egy család.Soha nem hiányoztak a bulik és csajos esték,nem is fognak.
Érettségit levelezőn kezdem el most szeptembertől,2 éves lesz.A gyerek után meg nem lehetetlenség diplomát letenni.
Az egyetlen félelmem nekem is az,amit sokan írtatok,hogy nem vagyunk elég ideje együtt és érhetnek meglepetések a későbbiekben,amit nem szeretnék.
Talán egy félévet várnunk kellene mindenképpen,még ha gyerek mellett is döntünk,azt hiszem :)
komolyra ordítva a szót. ha annyira biztos lennél magadban nem tennél fel kérdést ergo te sem tudod biztosan h akarsz-e gyereket.
sakk matt.
19 éves vagy és fél éve ismered....
Az ilyenek szoktak nyavajogni hogy a párjuk léhütő, erőszakos de ott a gyerek ők meg nem tudnak hova menni.
Bizony, nem lehetetlen akár lediplomázni sem, de sokkal nehezebb. Bár ha az ember számító és a szeretteit befogja abba amit magának kellene megtennie a gyerekéért, úgy könyebb persze.
Én nem is kötném ezt időhöz, (várunk még fél évet ) miért épp annyit ? Legalább annyit tudj várni míg a sulit befejezed. Hidd el sokkal több meló egy gyerek, és izgalom, mint sokan elképzelik. Felelősségről nem is beszélve és mindez betud tenni a suliban való odafigyelésnek, kapcsolatnak ...
Más. A nő ne magának szülje a gyereket. Ha gyereket szülünk, az egy új élet akinek a legjobbat akarjuk erre is gondolni kell, nem csak arra, hogy nekem lesz a babám, aki mindig enyém lesz és olyannak szeret amilyen vagyok stb. stb. A gyerek az első akinek szeretetteljes szülők kellenek. Nem arról van szó, hogy nem tudná anyagilag ellátni, az egész más.
Na végre, kedves utolsó! :) Valaki egyet ért velem, hogy a gyereket nem magunknak szüljük..
Egyébként nagyon jól látod a dolgokat, és én is csak azt tudom ajánlani a kérdezőnek, hogy végezze el a sulit előtte!
Én úgy szültem az első babámat, hogy az utolsó évemet tapostam a suliba, s úgy mentem államvizsgázni, hogy bármelyik percben megszülhetek... Persze, meg lehet csinálni, de nagyon nehéz volt... Most, hogy már megvan a kicsikém, még nehezebb lenne...
Hidd el, több szempontból jó, ha vártok még egy egészen kicsit... :)
Kedves 83%os.
Látom még mindig nem fogtad fel. Bemásolom neked MÉGEGYSZER:
"Látom nem értetted. A dolgok ANYAGI vonzatáról beszélek. Ami ugyebár nagyon fontos dolog. Elvégre a gyerek nem él meg "szeretetből", hiába hiszi azt némelyik kismama. "
Mostmár VILÁGOS? Nem arról volt szó hogy önző módon saját képemre akarom formálni, meg tulajdonomnak tekintem a gyereket, hanem a dolgok ANYAGI vonzatáról.
Mondcsak, hányas voltál te szövegértésből?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!