Miért nem bírom elviselni, ha valaminek vége lesz?

Mi volt az első eset, amikor ezt érezted? Gyerekkorodban nem kellett elválnod valakitől vagy valamitől, ami fontos volt számodra?

Ha valakinek nehéz az elválás, akkor azt pszichológiailag általában valamilyen gyermekkori eseményre vezetik vissza.

Talán meg tudod találni egyedül ezt az eseményt, vagy megkérdezheted a szüleidet is erről, hátha ők emlékeznek ilyesmire.

Bár azt gondolom, hogy senki sem szereti, ha vége van egy kapcsolatnak pl. mert azt saját kudarcunkként is megélhetjük. Szóval, hacsak nem súlyos a helyzet, akkor egyedül is tudsz ezen majd enyhíteni kicsit. A rossz dolgok kezeléséhez is hozzá kell szokni sajnos.

Próbáld meg valami végét úgy felfogni, hogy az talán valami sokkal jobb dolognak a kezdete. Gondold ezt ilyenkor át, hátha segít.

Én is ilyen voltam. Változni fogsz, megerősödsz lélekben!

Nincs semmi baj, ne aggódj! :)

(25/N)

Aminek kezdete van, annak vége is van.

Buddha tanítása ez. Ez szenvedést okoz. Hogyan lehet a szenvedéstől megszabadulni?

Hogyan lehet az Örökkévalót megpillantani a múlandóban?

Én is ilyen voltam/vagyok.Főleg a magánéletben,minden kapcsolatom végét személyes kudarcként éltem meg eddig,a legutóbbi például tiszavirág életű volt,de annyira padlóra tett,hogy szinte még most sem hevertem ki,fél év elteltével.

Talán egyzser érhetett egy akkora trauma,ami olyan súlyos volt,hogy a mai napig nem emésztetted meg igazán.Talán ez a kiváltó ok.Nekem például volt pár ilyen (nem is kicsik),szóval nem csodálkozok magamon.

Azt hittem, csak én vagyok ilyen...

Én pl a szülinapomon órákig tudok sírni, és inkább megkérek mindenkit, hogy ne ünnepeljük.

Én arra vezetem vissza, hogy 12 évesen volt egy "komoly" kapcsolatom, és nagyon megviselt a szakítás. Most újra együtt vagyok azzal a sráccal, de akkor is nagyon fájt..