Nem tudom elviselni a kisgyerekeket, még a saját testvéremet se. Ez miért van?

Én teljesen megértem a kérdező problémáját. Először is: csodálkozom, hogy ennyi idősen lett egy kistesód. Elég nagy korkülönbség ez.

Végül a válaszom: elég nehéz elmagyarázni, hogy az emberek egyáltalán mit éreznek a kisgyerekek iránt. Én pl. azért nem szeretem a gyerekeket, mert rengeteg velük a probléma, más a testszaguk, mint a felnőtteknek (egyszóval: büdösek), nem korán kezdődik az önállóságuk, nagyon meg kell őket nevelni, pl. mikor kell nekik WC-re menniük. Rengeteg értékes időt vesz el a nevelésük. Azt sem szeretem, ha nyáron a kisgyerekek meztelenül vagy egy szál pelenkában mászkálnak a házban vagy a ház körül, mert nem szép látvány. Amikor kicsi voltam, sosem mászkáltam így, mert a szüleimnél teljesen tabu téma volt az ilyesmi.

Egyszer a Ferihegy reptéren (nem Liszt Ferenc, mert sosem nevezem annak xD) volt egy kisgyerek, aki egy szál pólóban és pelenkában volt a váróteremben. Az apa veszekedett is a feleségével, hogy legalább húzza már rá a nadrágot, mert ilyet nem lehet csinálni. A nő meg is tette.

Én csak akkor tudok egy gyereket szeretni, ha felnőttesen gondolkozik és szereti az állatokat.

A válaszom talán nem volt elegendő, de sokmindentől függ a kisgyerekek nemszeretése. Van egy barátnőm, aki kisgyermekes anyuka, ő teljesen megérti nálam a helyzetet és nem is haragszik rám. Majd ő is azt mondta, hogy ő nem úgy neveli a gyerekét, mint más emberek. Pl. a kislányoknak hülye, idétlen frizurákat csinálnak. Tudod, olyat, amikor a fejük búbjánál fonják össze. Vagy, hogy a fiúknak fülbevalót is adnak. Amikor a barátnőmnek még nem volt gyereke, a buszon látott egy 3 éves fiúgyereket fülbevalóval. Egy hölgy azt mondta az anyukának, milyen aranyos kislány, mire az anya: ez fiú. Amikor a barátnőm leszállt a buszról, máris pofákat vágott magának.

A legtöbb gyereket a szülei rontják el.

Egyébként szerintem normális, hogy 17-19-huszon évesen az ember nem feltétlen szereti a kisgyerekeket. A visítást még a szülők sem bírják.. No meg akinek nincs, az nem igazán örül, ha összenyálazza egy kisgyerek, vagy kommunikálni próbál a baba-nyelvén. Sok türelem kell hozzá, és hangulat szerintem.. felnőtt emberekkel sincs kedvem mindig beszélgetni. Bennem először 24 éves koromban kezdtek feltámadni az anyai érzések, azóta biztosan tudom, hogy szeretnék gyerekeket, majd ha adottak lesznek a körülmények. De másé nem igazán jelent számomra semmit.. a sajátomat tudom, hogy úgy fogom nevelni, ahogyan én jónak gondolom, és vele örömmel fogok időt tölteni.

Szerintem javulhat még a kapcsolatod a testvéreddel, ha picit idősebb lesz. Ragaszkodni fog hozzád, szeretni fog téged, rajongani fog érted.. de ez majd csak akkor, ha már 3 év körüli lesz. Nincs különösebb okod elájulni egy kisbabától, hiszen nem a tiéd, még messze van tőled az a perc, hogy foglalkozni akarj egy ilyen pici gyerekkel..

Szerintem ne töprengj ezen a kérdésen annyit, mert nagyon valószínű, hogy változik még a véleményed ezzel kapcsolatban. Ha 30 évesen is viszolyogsz még a babáktól, akkor max nem lesz saját gyereked.. De addig teljesen normális, hogyha nem dobod el az agyad egyből, ha meglátsz egyet. Szerintem a legtöbb fiatal a te korodban ugyanúgy gondolkozik a témával kapcsolatban, mint te..

Én sem szerettem a testvéremet, 6éves voltam amikor megszülethetett, és pár hét után már megkérdeztem, hogy mikor viszik vissza, nem bírtam, hogy összenyálaz mindent, hogy gőgicsél, meg sír, de ezen kívül sosem babáztam, nem játszottam anyukást, és nem néztem bele minden babakocsiba, amikor sétáltunk anyummal. Addig nem is rendeződött teljesen a kapcsolatunk ameddig gimnazista nem lett, nem volt olyan rossz, de megvolt a testvéri féltékenység rendesen (egyébként az soha ne múlik el, sajnos)

Tehát teljesen megértelek, nem szeretem a babákat, a gügyögést, a visításukat, a szagukat, és hogy mindenki gügyög nekik, és ez nem most kezdődött, vannak anyai hajlamaim, de csak idősebb gyerekkel szemben 3-4évesekkel.

Lassan 27éves leszek és ha egyszer majd üresnek érzem az életem majd örökbe fogadok egy árvát.

Ehhez az időszakhoz pedig kitartást kívánok neked!