Nem tudom mit gondoljak erről a helyzetről. Vélemények?

Nem szeret, soha nem is szeretett. Mármint szerelemmel.

MI A CSUDÁNAK VAGY EGYÁLTALÁN VELE???

szia. év azt, hogy valószínűleg mindketten mást értetek szretetkapcsolat alatt. Ami neki elég, az neked kevés, miközben lehet, ő meg amiatt szorong, hogy érzi, többet akarsz tőle, csak gőze sincs, hogy csinálja.

Megbeszéltétek már, hogy úgy érzed, lehanyagol téged? Mármint, elmondtad-e konkrétan, hogy mit szeretnél, mit csináljon vled, és mit ne?

Ha ez a téma már pipa, és ő tényleg ilyen, akkor nem fog változni, nem fog tudni kibújni a bőréből, ahogy senki.

vagy elfogadod ezt és szemléletet cserélsz, azaz azt mondogatod, hogy attól, hogy nem olyan módszerekkel szeret, ahogy azt elképzelted, attól még nem biztos, hogy nem szeret annyira, amennyire ezt érezni képes.

Bé esetben azt mondod, nem alkuszom, lépek. De ezt a dilemmát nem ő, hanem te fogod lezárni, bárhogy is... Mert neked kényelmetlen ez így- és nem neki.

Vannak ilyen férfiak, akik nem szerelmes típusok. Mi több, nők is.

Adj még egy fél évet magatoknak, aztán ha nem megy bele abba, hogy kitűzzétek az esküvő dátumát, hagyd ott.

De lehet, hogy ő fogja megkérni a kezed ez idő alatt, csak legyél mindig vidám, mosolygós, ne érezze, hogy elégedetlen vagy vele.

Hát nekem egy év kellett, hogy beleszeressek a páromba. Most viszont 9 éve vagyunk együtt házasságban, gyermekkel és még mindig szeretem. Mondjuk azaz egy év nem mondható lagymatagnak :), hevesen udvarolta végig, csak én valahogy nem mertem belevágni, elkötelezni magam és előbb magamban kellett eldöntenem, ez vajon szerelem-e. Közben pedig mardosott a bűntudat, hogy aki ilyesmiken gondolkodik, biztos nem elég jó a másiknak és hogy ez mekkora önzőség, de elrontani sem akartam... stb.

Végül rájöttem, hogy milyen hülye vagyok, és nahát, mennyire hiányzik, amikor nincs mellettem. Onnantól ment minden, mint a karikacsapás :)

Példaként még: van egy barátnőm, aki (nem tudom, de talán úgy mint én, önbizalomhiányból) sosem mutatta ki, mennyire szereti a fiúját, pedig jó pár évig együtt voltak és többször megkérte a kezét. Végül a fiú megelégelte és lelépett. Két hétre rá vad szerelembe esett egy másik, persze teljesen más típusú lánnyal, nem sokra rá elvette feleségül, kiköltöztek külföldre. Barátnőm azóta is tiszta depi, hogy ő volt az igazi és "elrontotta élete lehetőségét".

Ezeket csak azért írtam, hogy lásd, a szerelem sokféle lehet. Így látatlanba senki nem tud 100%-os tanácsot adni. A te döntésed, te életed. Ha ő a fontos, maradj, várj. Ha már csak úgy érzed, hiába töltöd rá az időd, lépj. Ha meg úgy látod, hogy egyszerűen lusta, akkor mindenképp próbáld kimozdítani a holtpontról. Pl. utazz el pár hétre, de közben levelezzetek. Sokszor akkor jön rá az ember, mi értékes, ha hiányzik. És sokszor könnyebb megnyílni egy másik úton egymás felé.

ugyan mire vársz,

azt írtad nem vagy boldog, szakításon gondolkozol, törődésre vágysz.... akkor lépj. ne várj újabb éveket arra, hogy majd beléd szeret... ha egy év nem volt neki elég, akkor több év sem lesz az.

keress egy hozzád illőt, aki szerelemmel tud szeretni. nem szégyen az, hogy ő ilyen.. csak épp hozzád nem passzol.

Ez egy langyos kacsafos, nem párkapcsolat! Megbocsáss! Én férfi vagyok, de sosem mentem bele szerelem nélkül párkapcsolatba. Úgy meg pláne nem, hogy együtt vagyok valakivel, azzal hitegetem, hogy vele akarok élni, de közben a türelmét kérem...

Lári fári.

Szerintem ennél még a szingliség is jobb. "Drop the boy!" (ez egy régi zeneszám cím volt - dobd a srácot)