Miért van az, hogy oly sokszor pont azokat bántjuk meg, akiket a legjobban szeretünk?
Azért mert általában azokon vezetjük le a feszültséget akik a legközelebb állnak hozzá, így a legtöbb időt is töltik el velünk.
Most gondolj bele milyen furcsa lenne már az ha a szomszédot bántanánk, azért mert feszültek vagy. :) Csak olyan embereket tudsz bántani akik sok időt töltenek el veled és eléggé ismernek.
*vagyunk
Bocsi lemaradt a szó vége!
...na meg a szomszédot nem is lehetne megbántani, mert valószínűleg nagy ívben tojna rá.
a főnökünket sem verhetjük szájba pl.
sajnos csak azt bánthatjuk meg , aki szeret minket és akit szeretünk :-(
Azért,mert ők is szeretnek minket.Tudod,ha valaki valamit mondd neked,van hogy fel sem veszed,mert nem érdekel az illető,sem a véleménye és egyszerűen sz*rsz rá.De aki fontos neked,annak akár csak egy picit is rossz megjegyzése a lelkedbe tud tiporni.Egyrészt.
Másrészt meg mert velük vagy a legtöbbet gondolom,és minden más által okozott sérelem néha sajnos rajtuk csapódik le. :S
én soha nem tudnám bántani a szerelmem.. egyszerűen
sose veszekszünk... és én nem bántom őt soha
Figyeld meg, hogy akit szeretsz, azzal azonosulsz. És mikor bántod, akkor valójában magadat akarod bántani, de mivel azonosultál, ő a másik részed, őt bántod.
Szintén a szeretet, és egyben azonosulás az oka: Elvárod tőle, hogy kedvére tegyen a szüleidnek, rokonaidnak, azaz elvárod azt az elvárást, amit tőled várna el a környezeted. Szóval mondjuk tőled elvárják, hogy pl.illedelmesen viselkedj. Te ezt az elvárást továbbviszed, akit szeretsz, az is viselkedjen illedelmesen. Ha meg ő ezt nem teszi, akkor szidod. Pedig lehet, hogy neked is imponál a lazább modor, viszont szeretnéd a környezeted elégedettségét látni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!