Meghalt a nagymamám, hogy kéne viselkednem?
Ma? Ma halt meg és máris egy ilyen kérdés vadidegeneknek?
Hát...
Szegény mamád!
Ha elment a nagyid hát elment. Ezzel nem tudsz mit csinálni, engedd el... az élet megy tovább és valószínűleg odafentről ő sem gondolja azt, hogy neked itt hetekig azon kellene siránkoznod, hogy ő már nincs.
A nagyid megtette mindazt ebben az életében, ami neki ki volt adva mint feladat. Aki itt marad az azért van itt, mert neki még van mit a tejbe aprítani. Éld az életed és próbálj megoldást találni arra, hogyan tudod megtartani a lakást...
Nem tudom miért rossz az hogy vad idegenektől kérdezem meg, de inkább nem reagálok erre a válasszara.
Utolsó, pont az a bajom hogy én már elengedtem, tudom hogy jobb neki ott, tudom már hónapok óta hogy így jobb neki. Tudom hogy a halál az élet velejárója, és tudom hogy már leélte az életét. Fent valahol vár rá papám.
Ez a bajom hogy nem kellett volna ilyen könnyen elengednem, tegnap már az a hír jött a kórházból hogy valószínűleg nem jön haza már, már itt fel voltam rá készülve. Kicsit hirtelen jött ma reggel a hír hogy hajnalban elhunyt, de én úgy érzem hogy ennek így kellett lennie. Érzéketlen vagyok?
Normalis amit erzel,szerintem,hiszen felkeszultel ra,tudom teljesen nem lehet felkeszulni erre,de azert ott van.
Nekem rakos volt a nagymamam,folyamatosan epult le,de eleg jol volt meg.reggel azzal keltett a parom hogy az ejjel meghalt a nagymamam,akkor semmilyen erzes nem volt bennem.
Mondjuk nem volt felhotlen a kapcsolatunk se,meghat ugye tudtuk hogy elobb utobb vege lessz,csak nem gondoltuk hogy ilyen hamar,de jobb igy,egy nagyon csunya hosszu szenvedestol menekult igy meg,csak elaludt.
En apukamra es a nagytatamra koncetraltam,segitettem amiben csak tudtam,vigasztaltam oket.
Igen, teljességgel érzéketlen vagy.
Oké, hogy felkészültél rá, és számítottál rá. De a szavaidból kiérezni, hogy egy könnycseppet nem ejtettél...
Csak a nyugdíjának megszűnése izgat?!
Erre is fel kellett volna készülni, például úgy, hogy eleve nem a nagyi nyugdíján élősködsz.
Most talán arra keresel igazából választ itt vadidegenktől, hogy a körötted lévő emberek előtt hogyan viselkedj és hogyan leplezd, azt, hogy nem vagy szomorú, csak a nyugdíj megszűnése aggaszt?
Hát tarts a zsebedben vöröshagymát, hogy jöjjenek a könnyek, és majd jobban játszod a szerepet. Egyébiránt szégyelld magad Más ilyenkor meghalt személlyel foglalkozna/intézkedne, és nem a net előtt lébecolna.
Nem vagy érzéketlen, csak már sikerült elfogadod azt, hogy neki vége, felkészültél rá. Az egy társadalmi elvárás, hogy az embernek hetekig siránkozni kell ezen és fekete ruhába öltözni...
Nem kell mindenkinek megfelelned! Elsősorban önmagadnak felelj meg, fogadd el az érzéseidet és ne harcolj ellenük...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!