Külföldön élő Anyukák (vagy bárki), ti nem vagytok sokszor magányosak?

De, elég magányos lettem az utóbbi időben.

Az én férjem is dolgozik, úgy is mondhatom, hogy egész napos társaságom 80%-ban a két gyerek.

Mivel az egyik SNI-s, és 200% figyelmet igényel, így szép lassan "elkoptak" a barátok és az ismerősök.

Végül is megértem, hogy nem azért akarnak velem találkozni, hogy azt nézzék, hogy egyezkedek egyfolytában a gyerekkel, miközben ...ik szót fogadni. :S Mi meg két szót nem tudunk váltani.

A nagymamák is "elkoptak", ők is csak akkor kíváncsiak az unokákra, ha nagyon-nagyon muszáj, úgyhogy mindenhová vinni kell őket.

Egyetlen kikapcsolódásom, ha egyedül megyek bevásárolni: szép kis pihenés, busszal hazacipelni kétheti kaját, és szólni sincs kihez akkor sem.

Rettentően magányos vagyok, de annyira sok bunkó emberrel futottam össze mostanában, hogy már ez se érdekel.

èn külföldön élek, se a férjemnek se nekem nincs a közelben rokonunk, 3 éve élünk itt , íyg nagy barátságok sem alakultak ki. nekem van pár magyar barátnöm de ök sem a közelben vannak. meg a szomszéddal vagyok jóba aki hoz néha babás anyukákat magával.

ìgy én is sokat vagyok egyedül, és mikor pl tegnap az egyik anyuka (akivel minden szerdán talizunk) lemondta a talit akkor teljesen elkeseredtem hogy milyen magányos vagyok.

Hát rossz ezt látni, hogy mégsem úgy mennek a dolgok mint a filmekben.

Amúgy én nem utaztam ki, és nem vagyok anyuka sem, de 2 hete kirúgtak, és orbitálisan magányos vagyok.

Azóta csak iméleket küldözgetek mindenféle cégnek, amelyek közül egy sem képes válaszolni, nameg reggeltől estig az oldalra irogatok...

Meddig tart ez még?

Nekem ma van ilyen vacak napom.

Nagyon magányos vagyok, én külföldön, férjem otthon :(

Nekem addig volt a legpezsgőbb a szabadidőm, míg Londonban éltem egyedül. Nagyon aranyos emberekkel voltam körülvéve. Aztán jóval északabra kötöztem a páromhoz. Na, itt aztán semmi sincs. A párom meg én, amikor tudunk elmegyünk szétnézni boltokban, állatkertben stb. Sajnos barátokat itt nem leltem. Habár 20-as éveimnek még épp csak a közepén vagyok túl, mégis a legjobban a középkorú v annál idősebbekkel tudok itt rendesen beszélni. Viszont ők meg nem fogadnak barátként, mert én meg túl fiatal vagyok. Az a baj a mi városunk és környékén, h a lányok nagyon butuskák. 16 évesen "véletlenül" teherbe esnek és 23 éves koruk előtt már elváltak 2-3 gyerekkel. Én nem vagyok egy ilyen felelőtlen természet és ezt nem értik, csodabogár vagyok nekik. Magyarok az én városomban tudtommal nincsenek, ahhoz meg pénzem nincs, h ide-oda utazgassak, h összeszedjek egy társaságot. Így marad a net, ha a párom sincs itthon.

Mondjuk volt egy két csalódásom az utóbbi pár évben, így a barátok terén is inkább vigyázok.

Mindenkinek szép napot!