Jól tettem hogy elmondtam?

Szia!

Most még nehéz a szüleidnek, mert nagyon friss még a hír. De azt tényleg díjazni fogják, hogy őszinte voltál velük és elmondtad nekik. Meg ugye, ha rá lennél szokva annak lennének jelei, amit a kívül állók talán hamarabb észre vennének, mint te.

Ne aggódj, a szüleid nem vesztették el a bizalmukat veled szemben, csak kell nekik egy kis idő, hogy fel tudják dolgozni ezt a dolgot. Légy türelmes, és beszélgess velük sokat. :)

szerintem nem vesztettél el semmit, csak most csalódottak. Épp azzal bizonyítottál, hogy elmondtad.

Valószínüleg most ők azon gondolkodnak miért érezted úgy,hogy rossz a helyzet otthon.

Kár volt elmondani.

Ha ez csak egy epízód volt az életedben amit elhagytál akkor a jövő szempontjából nem oszt vagy szoroz, de szüleid az ő korukban aggódós fajták így egy ma már jelentéktelen dolog felzaklatta őket.

Van amit jobb a feledés homályában hagyni.

Hát, ez szülőtől függ.

Értelmes szülő nagyra értékeli azt, hogy elmondtad neki - mert ezzel, hogy ennyire "nyomta a lelked", hogy úgy érezted, be kell nekik vallanod, bebizonyítottad nekik, hogy megbántad, és utólag nem tartod helyesnek. Meg azt is, hogy alapvetőnek tartod megbeszélni velük életed fontos eseményeit ill. a problémákat.

De kevésbé értelmes szülőből kiválthatod, hogy ezentúl hét lakat alá zárnak, kutakodnak a cuccaidban, folyton felhánytorgatják és üvöltöznek veled, sehova nem engednek, stb. stb.

A szüleid meggondolhatnák azt is, hogy ha nem tartanád problémának, és tovább akarnád csinálni, el se mondtad volna nekik. Furcsa, hogy "elvesztettem a bizalmukat" módon reagáltak.

Szerintem jól tetted, hogy elmondtad, írod, hogy szeretnek téged, úgyhogy néhány nap alatt rendeződni fog ez. És elgondolkozhatnak, hogy az otthoni dolgaikat rendezzék (ha ez azóta nem történt meg).

A helyedben én ma annyit felhoznék, hogy mennyire megkönnyebbültél, hogy megoszthattad velük ezt a "hülyeségedet" is :)