Elengednétek a babátokat apjával anyósékhoz?

Szerintem a legfontosabb hogy ti ketten a pároddal jól meglegyetek. bár nekem még nincs gyermekem a családban voltak broblémák én mint gyerek éltem át ezeket! Tisztázni kell és sajnos nem neked hanem a férjednek hogy Te a felesége vagy és a gyermekének az édesanja ha nem tartanak tiszteletben és stb.. akkor ne várják el hogy csak úgy elengedd a kicsi gyermeked magad mellől mert ők a nagyszülei. Az első a baba és még ha minden rendben lenne akkor sem kéne elengedned egyedül mivel nagyon picurka. Az elején kell ezeket letisztázni mert később mikor már nagyobb lesz a gyerek el kell engedned mert hiszen korábban is ment. És ki tudja mit beszélnek belé. Ha látni akarnak egy iylen kicsi babát akkor bekik kell menni sztem ez egyértelmű és ha a ti lakásotokban vannak akkor meg értelem szerűen viselkedjenek nagyszülőkhöz mérten. Kitartás és legyél következetes!

Ez egyértelmű, hogy nem engedném el, mégha apuka vinni is akarná. A gyereknek te vagy az ANYJA! az első számú személy, aki a biztonságot jelenti neki, és nem anyós, meg após, meg apuka....Ha téged semmibe vesznek, akkor felejtsék el a gyereket is, és tudjanak rá, hogy ennek ez az ára. Mi is így vagyunk, és csak akkor láthatják a picit aki szintén 5 hónapos, ha én megengedem, és kizárólag nálunk, úgy hogy én is ott vagyok. De már 2 hónapja nem látták, mert én nem viszem hozzájuk (kosz, büdösség...) szóval higéniai okok miatt, ők meg annyira utálnak, hogy nem jönnek. Szóval: vagy együtt a gyerekkel mentek, vagy sehogy.

Kitartás nem vagy egyedül.Nálunk ugyan ez a helyzet azzal a különbséggel,hogy 100méterre laknak tőlünk.Nagyon nehéz de ha kinézel az ablakon és nem ők néznek rád vissza akkor már nem is olyan rossz ugye?Én is néha nagyon elvagyok keseredve ez miatt.Sztem nem kell elengedni a babát kicsi még amúgy is.Az enyém is volt vagy 2hetes és azt gondolták majd megy locsolkodni az apjával,erre én meg kérdeztem őket,hogy mégis most engem néznek ilyen hülyének vagy a gyereket nem nézik semmibe(?!)

Nekem is van hasonló problémám, nagyon rossz a viszony anyósommal. A saját fia sem érdekli, sőt, én neki eddig egy szemét kis k..va voltam. Amíg bennem volt a kislányunk, addig egy telefont se eresztett meg, hogy érdeklődjön róla, vagy gratuláljon, mikor megszültem, a kórházban mellettem ment el, és úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Két hónapos volt a baba, mire eszébe jutott, hogy van egy unokája. Hát én meg letörtem a szarvát a drágának, mert megmondtam, hogy ha eddig utált, akkor most ne akarjon hirtelen szeretni, se engem, se a gyereket. Újabb két hónap eltelt, megint volt képe telefonálni, hogy eljön, de mi nem engedtük. Kéthavonta ideállít aztán veri a nyálát, meg úgy csinál, mintha mi se történt volna?! Hát nem. Egyátalán nem neki szültem, semmi joga állandóan felbolygatni az életünket. Magyarul, én megtiltottam, hogy lássa a kislányt (ő is 5 hónapos). Majdnem ugyanaz a helyzet, mint nálatok, csak nálunk apósom is igazat ad nekem, mert vele is csúnyán elbánt ez a nőszemély anno. Magyarul én a helyedben egyátalán nem engedném a gyereket nekik még csak látni sem, amíg nem veszik a fáradságot, változtatni a modorukon veled szemben. A párodnak kellene a sarkára állni, és fellépni a családjáért.