Hogy kellene viselnem ezt a helyzetet?
Van egy lány, akit elhanyagolt az édesanyja, meg "mindenki csak keresztbe tesz neki". Viszont az elmúlt időszakban emiatt folyamatosan anyukámon lóg, ha csörög a telefon, akkor nagy a valószínűsége, hogy ő az, és rengeteget beszélnek. Ezzel még semmi gond, sajnálom a lányt, meg minden, de... Adott anyukámnak egy "Édesanyámnak" feliratú táblát, nekem meg azt üzente, hogy fogadjam el, hogy most már anyukámnak két lánya van (úgy, hogy soha nem találkoztunk és nem is beszéltem vele).
Az a vicc, hogy anya el se mondta volna, ha nem látom meg azt a táblát.
Ezt nekem hogyan kellene lenyelnem? Néha azt érzem, hogy ő fontosabb anyunak, mint én.
válasza: válasza:Alapvetően rendes anyukádtól, hogy törődik vele, de ez túlzás! Igazad van, anyukádnak éreztetnie kell veled, hogy te vagy a fontosabb! Bár ő meg lehet, hogy abból indul ki, hogy te ezt magadtól is tudod. De attól még igazad van, nem kell lenyelned.
Azt mondod, nem ismered a lányt. Nem is szeretnéd? Talán féltékeny rád, ezt lehet, hogy egy jól sikerült találkozó eloszlatná.
válasza: válasza: válasza:Elhanyagol téged az anyukád, miközben ezt a leányt pesztrálja? Ha nem, akkor nincsen semmi probléma. Az, hogy te az édes lánya vagy, nyilván nem jelenti azt, hogy senki más iránt ne érezhetne felelősséget, vagy ne lehetne fontos.
Ha az ismeretlen fogadott lánnyal való foglalkozás kiszorítja a veled való törődést, az már bonyolultabb helyzet. Bár tudnod kell, hogy mindig könnyebb egy kívülállóval kedvesnek és segítőkésznek lenni, mint a saját gyerekeddel. Egy kívülállót haza lehet küldeni, ha valami nem klappol. Nála nincs nevelési csőd, hisz ha nem fogad el mondjuk jószándékú iránymutatást, annak a következményei sem érintik anyukádat. A saját gyerekével nyilván más a helyzet, ott nagyobb a felelősség, és adott esetben a feszültég is.
Ha egyébként rendben van a kapcsolatotok anyukáddal (leszámítva esetleg néhány természetes surlódást), akkor szerintem ne akard kisajátítani, csak mert. Ha vannak komolyabb gondjaitok, és emiatt foglalkozik anyukád inkább egy kívülállóval (ami sokkal könnyebb), akkor meg próbálj azon elgondolkodni, mit tehetnél azért, hogy egy kicsit könnyebben kijöjjön veled. Hiszen ha "fogadott" lánnyal tud kedves lenni, nyilván veled is.
Remélem, tudtam segíteni. :)
válasza:Hmm, én nem gondolom, hogy neked kellene elgondolkodnod. Azt javasolnám, mindenképpen ülj le anyukáddal beszélni.
Nálunk olyan helyzet volt pár éve, hogy édesanyám nagyon szeretett volna még egy gyereket, de valljuk be már nem mai csirke, és nem jött össze. Viszont akkoriban született meg az unokaöcsém, és anya állandóan vele foglalkozott. Tudtam, hogy engem szeret "jobban" (de hülyén hangzik ez így utólag), mégis rosszul esett... Elmondtam neki, sírva fakadt, hogy tudnom kéne, hogy én vagyok a picilánya, én is elbőgtem magam és gyakorlatilag helyre állt a rend :D
Nem tudom, milyen személyiség vagy, de magamból kiindulva azt javaslom, hogy ne találkozz a lánnyal... Szerintem abból csak még nagyobb balhé lenne. Szerintem is féltékeny rád, legalábbis "normális" ember nem üzengetne ilyet, h mától anyudnak két lánya van...
Sok sikert, és írd majd meg, mi lett!
23L
Köszönöm szépen a válaszokat!
Nem, kisajátítani nem akarom semmiképp... Csak ez az egész szituáció lebeg a levegőben. Beszélni fogok vele a dologról, hátha. Eddig amikor szóba került, akkor rövidre zárta az ügyet, azzal, hogy vázolta a helyzetet, de olyan könnyedén, mintha egy semmiség lenne, más alkalommal pedig (az üzengetés után, ami kicsit kiakasztott) megkérdezte, hogy nem reagálom-e túl a helyzetet egy kicsit.
Nem nagyon szeretnék találkozni vele, szerintem nem volna jó ötlet. Nem látom magam előtt azt a jelenetet, hogy jelen állapotban kedves legyek vele, maximum majd jóval később, ha én már helyreraktam a dolgot magamban. Szerencsére ő se sürget találkozót, ami érthető.
Egyébként én úgy érzem, hogy jó a viszonyunk, néha persze vannak súrlódások. Annyi, hogy tavaly szeptemberben kerültem másik városba, és azóta hétvégente jártam csak haza, de rendszeresen beszéltünk telefonon, meg mostanában idegesebb vagyok az érettségi miatt, de nem idegbeteg módon, csak feszült.
De most tegyük fel, hogy valami extrém módon nehéz velem együtt élni, akkor egy anyának az a következő lépése, hogy keres egy "könnyebb esetet?" Hát nem tudom, én rettentő messze állok az anyaságtól, de ha nekem nehéz eset lenne a gyerekem, akkor minden létező energiámat rá fordítanám, vagy rosszul gondolom?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!