Hogyan felejtenétek el valakit, akivel sosem lehettek egy pár?

Énis hasonló cipőben járok.

Hát sokat nem lehet tenni ellene, csak az idő az egyetlen jó megoldás.

Egyébiránt próbáld elfoglalni magad mindenfélével. Gondolok itt pl. a hobbikra.

Bármit, csak ne rá gondolj!

Pontosan, és racionálisan ki tudod jelenteni, hogy köztetek soha, de soha a büdös életben nem lehet semmiféle kapcsolat. Okokról írsz, amelyek közül már egy is a kapcsolatotok ellen szól. Tehát látod az előtted tornyosuló akadályokat. Ez tulajdonképpen a "kigyógyulás" első lépése.

Amíg nagyon benne van az ember egy reménytelen szerelemben, inkább hajlamos irreális álmokat szőni arról, hogyan szerzi meg/vissza az imádott személyt tűzön vízen keresztül.

Nem tudom, hogy a napi találkozások munkahelyet, vagy közös fedelet, esetleg egy iskolát jelentenek-e? De ha már kikerülni nem tudod, igyekezz úgy intézni, hogy minél rövidebbek legyenek a találkozások, minimális beszélgetési lehetőséggel. Sorold el magadban minden alkalommal az általad ismert okokat, amiért így kell lennie, és gondold hozzá mindig azt is, hogy te ettől még nem maradhatsz sem magányos, sem szomorú egész életedre.

Próbálj meg elképzelni egy szituációt, amiben a legjobb barátnőd kér tanácsot ugyanilyen helyzetben. Mit javasolnál neki? Szenvedjen, kínlódjon nyugodtan tovább, úgysem lesz semmi értelme? Vagy azt, hogy bármennyire fáj, próbáljon meg továbblépni, mert az egyetlen élete nem arra van az embernek, hogy szomorúsággal, és csalódottan élje le. Hm?

Isztire ugyanez volt. Évekig szerelmes voltam belé, persze közben voltak kapcsolataim és aztán egy szép éjjelen felgyulladt és megfordult vele az egész életem, imádom! Leírhatatlanul boldog vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

[link]

Nálunk is ugyanez a helyzet! Már volt köztünk valami, de aztán nagyon sok minden történt, mindketten sokat hibáztunk és ezek a dolgok megmérgezték a kapcsolatunkat. Az eszemmel pontosan tudom, hogy sosem leszünk már egy pár...sőt még barátok se leszünk már, semmi közünk nem lesz már egymáshoz ebben az életben. Ezt nagyon nehéz feldolgozni. Mert mindig ott van az életemben valami apróság, minden áldott nap, ami rá emlékeztet, vagy véletlenül összefutunk, vagy valakivel, aki neki ismerőse, rokona...nagyon nehéz feldolgozni!

Korábban is voltam már szerelmes, talán nem ennyire, de szenvedtem már más pasi miatt is sajnos...és egyet biztosan tudok! Időt kell szánni a gyászra! Nem tudod rögtön elfelejteni és tovább lépni, ezt ne is várd el magadtól! Én egy éve szenvedek, de most már nagyon úgy érzem, hogy ebből elég! Érzem, akarom, hogy most már tovább kell lépnem, mégpedig magam miatt!

Csak akkor leszek teljes mértékben túl rajta, ha valaki más foglalja el a helyét a szívemben, ha egy új szerelem tölti ki az űrt! :)

21/L