Kértem időpontot pszichológustól, de félek elmenni, mert anyámék nem tudják*, és az osztályfőnök felhívja a szülőt, ha nincs a gyerek suliba. Lemondom, mert nem akarok balhét. Vagy menjek?

Miért lenne a többi fizetős? TB-re is van pszichológus, nem csak magán.

Figyelj, ha már rászántad magad, akkor ne hátrálj meg. Vagy kérj másik időpontot, és mondd meg, hogy az iskolából nem hiányozhatsz, ezért úgy adjon időpontot, hogy suli után tudj menni hozzá.

Nem hiszem el, gyerekek!

15-en, vagy mire ezt begépelem még többen válaszoltak előttem, és senkinek nem jutott eszébe, hogy talán a szülővel kellene megbeszélni? Nem azt, hogy légyszi hadd menjek el a pszichológushoz, hanem, hogy "Anya, nem érzem jól magam, szeretném ha beszélnénk valamiről. Anya, én nagyon félek. Ettől, meg attól. És nem akarok bajt, de olyan bizonytalan vagyok...." És így tovább.

Olyan nincs, hogy egy szülő ne tenne meg mindent, hogy segítsen a gyerekének! Az más kérdés, hogy nem képes mit tenni (mert tényleg orvosi eset), vagy nem tud mit tenni (mert olyan 'eccerű', mint a faék és elintézi annyival, hogy "Nincs neked semmi bajod a fejeddel, egyébként is elmosogattál már?! Bezzeg az én időmben..."), de ahogy tud, segít. Ezt fontos tudnod. Ha kikel és ordít, hogy "Az én lányom nem hülye, te nem mész pszichológushoz!", akkor is segíteni akar, csak nem tud.

A szüleid szeretnek, ezzel tisztában kell lenned. Ez nagyon fontos az érzelmi "hátország" miatt.

Ha nem tudjátok megbeszélni a problémát (amúgy mi is a problémád, amiért pszicholgóushoz akarsz fordulni?), akkor még mindig kereshetsz szakembert. Tizenévesként néha tényleg könnyebb egy idegennel megbeszélni a dolgokat. Másfelől nem is biztos, hogy szakember segítségére szorulsz (viszont baromira menő, hogy "Csajok, én olyan depi voltam, már majdnem öngyi lettem, el is mentem pszichológushoz..." - Hú tényleg, de tök jó, én tuti nem mertem volna... stb. Ezzel tényleg fel lehet vágni! Ez valószínűleg valami újdonság lenne az ismerőseid között.

Másfelől viszont minden csoda három napig tart, az egész akcióddal nem érsz el semmit, ettől nem leszel érdekesebb, több, jobb, szebb, nem te leszel a társaság középpontja. Nem ettől leszel az. És még pénzbe, meg idegeskedésbe is kerül.

Harmadrészt sokan panaszkodtak már a pszichológusra/pszichiáterre, hogy meghallgatta, kérdezett, felírt egy gyógyszert és kész, majd a tabletta megoldja. Segíthet, de nem oldja meg.

Bizonytalan vagy (menjek, nem menjek, szerintetek), szorongó, tizenévesként talajtvesztett, valószínűleg óvott-féltett jógyerek (mert mi van akkor, ha szól az ofő a szülőknek?), talán egyke is. Ez viszont még nem ok, hogy pszichológushoz rohanj.

SZerencsére itt olyan szülők vannak most, akik mindent megtennének a gyerekeiért.

Azonban ez sajnos nincs minden családban így. Azért mert ti nem ismertek ilyet, attól még van olyan, hogy bizony anyuka nem tudja, hogy kell nevelni, jól kijönni a gyerekkel.

Én nem megyek bele, mert nem tudjuk, hogy miért nem akar a kérdező anyukájával beszélni.

Talán kedves kérdező leírhatod, miért nem anyuddal beszélsz. Mit gondolsz, vagy miért gondolod, hogy nem érti meg ?

Nahát le ne beszéljétek már a pszichológusról. Végre megmerte tenni a lépést, és bejelentkezett, biztos ehhez is össze kellett szednie magát.

Nem ugyanaz, mint azok akik divatból depisek. Azok csak emlegetik, és jól elvannak, nem rohannak dokihoz.

Örülök, ha végre valaki megmeri tenni a lépést, ha nem a szüleivel, valamiért, akkor legalább nem kiugrik az ablakon, és nem barátnőktől kér segítséget, hanem logikusan oda fordul, ahol elvileg a legjobban tudnának segíteni neki. Ez lehet kifogja azt is hozni, hogy a doki összehozza a szülővel...

Megáll az eszem lebeszélni valakit valami pozitívról.

Nem értem én ezt a világot.

Nekem jó szüleim vannak, de nem értenek meg. Egyetlen egyszer próbáltam igazán őszintén beszélni anyukámmal. Most nem azt mondom, hogy amúgy hazudok neki, szó sincs erről, csak nem adom ki, nem merem soha kiadni a legbelső gondolataimat neki. Szóval egyetlen egyszer próbáltam vele őszintén beszélni arról, hogy mi nyomaszt, mi miatt aggódom, tépelődöm. Ezt a dolgot visszavezettem arra, hogy gyerekként soha sehová nem engedtek el. De nem vádaskodtam csak őszintén elmondtam mit gondolok erre fejemhez vágta ordítva, hogy "Be lehet fejezni mostmár a felesleges bűntudatkeltést a másikban!!!" Én akkor fogadtam meg azt magamnak, hogy soha a büdös életbe nem leszek ennyire őszinte vele többet. Minek? Ha ő az én őszinte legbelső gondolataimat vádskodásnak veszi, akkor minek mondjam el neki. Nemhogy nem segített, de áh.

Ezzel azt akarom mondani, hogy néha a szülő nem kell hogy verje a gyerekét, elég ha nem hallgatja meg. Mert egyszerűbb besöpörni a problémát a szőnyeg alá és elbagatelizálni, hogy ugyan csak felfújod nincs neked semmi bajod egy nagy f@szt kell neked pszichológus stb Attól a gyerek gondja még ott lesz.

Sztem kérdező menj el pszichológushoz. Az hogy lebeszéled magad, mikor már időpont is kell, szal mikor már a megvalósítás útjára léptél az egyértelműen azt muatatja hogy szükséged van rá. tudom mert én is ezt csinálom mindig. Adódik valami amibe bele kellene vágni, első 1-2 lépésnél lelke vagyok és aztán rám tör a pánik és lebeszélem magam , hogy jobb lesz nekem anélkül.

19/L

Írok már itt félre mindent:)

Szóval azt akartam írni, hogy mikor már időpont is van és elkezded megvalósítani, hogy elmenj a pszichológushoz akkor beszéled le magad.

Sorry, de pszichológus NINCS TB-re, NINCS INGYEN. Az a pszichiáter, aki viszont nem beszélget, hanem gyógyszert ír. (Leegyszerűsítve a dolgot, persze.)

Az egyetlen ingyenes pszichológus az iskolai, aki erre van megfizetve.