Kicsit el vagyok keseredve. Hogyan lehet ezt szépen megmondani az "apósnak"?
Nagyon rendes ember az "apósom", de a fiát nem nagyon akarja elengedni.
Az a helyzet, hogy már több mint 5 éve együtt vagyunk, nem vagyunk már tinik, én a huszas éveim közepén, ő a 30-as elején jár. 2 év után megkérte a kezem, azóta minden évben beszélgetünk az esküvőről. Ő nagyon szeretné, nekem igazából nem fontos, de ha ez az ő álma akkor természetesen nincs a részemről akadálya. De az apja részéről van. Olyan érdekes ez, mert az apja szeret engem, de a fiát nem engedi el, mindig kitalál valamit, hogy magához kösse. Meg volt már a "veszek neked kocsit"-tól kezdve (vett is neki) a "most nem mehetsz el, mert le kellene cserélni a tetőt" sztoriig minden.
Párom "ide költözött" hozzám, vagyis csak itt alszik, mert munkából mennie kell az apjához, mert hívogatja állandóan telefonon, hogy ezt és ezt kellene csinálni. Az öreg mindig hangoztatta, hogy mindenhez ért és tényleg a legkülönfélébb dolgokat megtudta csinálni, de azóta, hogy párom nem alszik nála, azóta hirtelen már nem tud semmit végezni.
A minap párom a szemébe mondta, hogy ő végleg átiratkozik az én lakcímemre, mert ugye kiderült, hogy a trónörökös útban van, sőt nyáron világra is jön majd. Erre az apja majdhogynem könyörgésbe kezdett, hogy ne jelentkezzen át a párom, ne hagyja egyedül stb. Nem lenne egyedül, mert az öreg a testvérével él.
Ez nekem annyira rosszul esik, néha el is sírom magam, ha erre gondolok. Már azon is gondolkodtam, hogy megmondom neki, hogy bár szeretem, de ez így nem mehet tovább, inkább akkor külön, mint együtt.
Arra is gondoltam, hogy ha ő nem jár sikerrel az apjánál, akkor elbeszélgetek én vele. De nem tudom mit mondjak neki, azt sem tudom, hogyan kezdjek hozzá? Vagy ez nem az én dolgom?
1 évet csak "szórakoztunk", de már 4 éve szinte "itt lakik" és most jön a baba is. Munkahely-apuci-mi, bele fog öregedni, ha nap mint nap így kellesz ingáznia, főleg, hogy ő fizikai munkát is végez.
Mit tennétek hasonló helyzetben?
válasza:Ugyan azt amit írtál, hogy
"Már azon is gondolkodtam, hogy megmondom neki, hogy bár szeretem, de ez így nem mehet tovább, inkább akkor külön, mint együtt. "
Ez így soha nem lesz jó, hogy ingázik.Főleg nem akkor ha már a gyermek is útban van.
Persze menjen el hozzá segíteni, nézzen rá olykor olykor, de azért ne ő legyen neki az első, hanem ti.
válasza:"Anyósról" nem tettél említést.
Arra nem gondoltál esetleg, hogy semmi rosszindulat nem áll a dolgok mögött csupán a magány?
Nem, mert elgondolkoztunk azon, hogy talán odaköltözünk hozzá, ha ennyire nem megy az elválás. De az "após" azt nem nagyon akarja, és hát el sem férnénk, mert igaz, hogy kertes ház, de pici és a testvére is ott él az öregnek.
Itthon, ha lenne egy pici ideje a páromnak, akkor csak a festék áráért meg lehetne csinálni a babaszobát, ott nem lenne rá lehetőség. Meg hát párom apukája nem is nagyon akarja, hogy oda menjünk, pedig az unokát nagyon szeretné, már eltervezte, hogy ezt vesz neki, azt vesz neki, így meg úgy fogja kényeztetni.
válasza: válasza:Az öreg egy személyben kitesz egy anyóst és egy apóst is. Páromnak soha nem voltak pár hónapnál komolyabb kapcsolatai, soha nem kellett emiatt az apucinak aggódni. Most harmincegynehány évesen minden álma, hogy megállapodjon és én ezt biztosítani is tudom neki, erre nem engedi.
Pedig nem vagyunk messze egymástól, nekem az is jó lenne, ha minden szombaton vagy vasárnap átmennénk egész napra, csak ne minden nap nála legyen, mert én sok mindent megcsinálok, de a baba nem sokára itt van és semmi sincs még kész, sőt el sincs kezdve semmi az érkezésére. Már szégyenszemre apukámat kértem meg, hogy ha párom nem fog ráérni akkor segítsen festeni, bútorokat pakolni. De ez nekem nagyon nehéz, hisz nem apumnak kellene megcsinálni, bár ő segít, amiben csak tud.
válasza:Szerintem a párod tudtával ülj le vele beszélni. Mondd meg neki, hogy megérted, hogy aggódik. Hogy te is tudod, meg ő is, hogy attól, hogy ti együtt vagytok, a fia még a fia marad, de értse meg, hogy most már saját élete van. Saját családja, aminek ugyan tagja ő is, de már nem ő az első. Ettől függetlenül szívesen látjátok, és meglátogatjátok, nem fogja elveszíteni a fiát, de tartsa tiszteletben az életét.
Szerintem ez nem gonosz de egyenes és határozott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!