Miért viselkednek így velem?

Nem értem, egyes emberek minek szülnek gyereket.Én is anya vagyok, az én gyermekem 17 éves, a ház meg 7 szobás.Dolgozom is, a férjem is, még sem várom el, hogy mindent a fiam csináljon.Max egy fűnyírás, vagy kuka kihúzás, esetleg lemossa a kocsit.Ha lányom lenne, akkor sem várnék el tőle semmi extrát.A tanulás most az első.

Mond meg ezt nekik így, ahogy itt leírtad.El vagy te is fáradva estére, hagyjanak neked békét, és mindenki mosogasson el maga után.

Mondd meg nekik, hogy szeretnél velük erről beszélni, mert neked ez nagyon rossz, és szeretnéd, hogyha nem kiabálnának veled, mert ez nem megoldás, hogy szereted őket, és tudod, hogy ők is téged, és így nincs értelme veszekedni.

Különben az viselkedik így a gyerekével, aki mással szemben nem mer kiállni magáért.

Én 20éves múltam most májusban, és most lesz 8-án fél éves. Anyuméknál lakunk, mert a páromnak a lakása albérletbe van, és szeptemberbe költözünk oda.Anyum megállás nélkül dolgozik, apám beleszarik mindenbe nem dolgozik, és semmit sem csinál itthon, párom dolgozik és egyik tesóm sem lakik itt velünk. És én is beletudok szakadni az itthoni munkába egy pici baba mellett, pedig ez egy panel lakás ami 67.5 m2 ..... Hidd el,h ha ezt elmondod nekik megfogják érteni. Nekem jelenleg a napom úgy telik, h reggel megetetem a babust majd rá másfél órára alszik kb. 40percet ezalatt elmosogatok odateszem neki a kajcsit (répát,krumplit...) majd felkel ebédre eszi meg, leviszem elmegyünk ide-oda majd megint eszik és megint, és este fél9-9körül alszik el, és akkor este ha tudok felsöprök és felmosok, hidd el így sem egyszerű :(

Beszéld meg velük, és hidd el, hogy megfogják érteni. A kitartásodhoz,h menni szeretnél egyetemre gratulálok :) Sok sikert :)

Szerintem próbálj meg beszélni velük, hogy szívesen segítesz, meg számíthatnak Rád, de nem mindig van erőd, Neked is jár a pihenés. A Te dolgod elsősorban a tanulás, és ahogy látom, ennek rendesen eleget is teszel. Mondd meg Nekik, hogy amikor későn érsz haza, akkor ők is segítsenek. Te segítesz nekik, akkor ennyit ők is segíthetnek Neked. Ennek kölcsönösnek kéne lennie.

21/L

Hagyd nyitva ezt az oldalt, ültesd le ide apádat, és olvastasd el vele.

Ennél jobban, higgadtabban úgysem tudnád elmondani. Főleg, mert úgyis közbevágna.

Lehet, hogy otthonról, a saját szüleiktől hozták azt a szokást, hogy a gyereket mindig el kell foglalni valamivel, addig sem töri a fejét semmi rosszban, amíg mosogat, takarít, tanul.

Szerintem írd le a heti "munkabeosztásodat" pontosan napokra, órákra bontva. Mivel mennyi időd ment el nap, mint nap. Iskola, utazás, különóra, tanulás, házimunka. Hétköznap, hétvégén. Aztán a jegyzeteiddel a kezedben mondd el a szüleidnek, hogy naponta mennyi jön össze. Amit leírtál, az kb 10-12 óra mindennel együtt. Mondd el nekik, hogy ez nagyon sok, és fárasztó számodra, ami egyébként nem is csoda, mert tényleg sok és fárasztó lehet. Mondd el azt is, hogy neked a tanulás most a legfontosabb, ezért próbáljatok úgy megosztozni a házimunkán, hogy a leghúzósabb napokon kevesebb háruljon rád. És nyugodtan mondd el, hogy azért írtál össze pontosan mindent, mert nagyon bánt, amikor azt mondják, hogy nem csinálsz semmit.

Ha ilyesmiről még sosem beszélgettetek, sosem mondtad nekik a nap végén, hogy fáradt vagy, akkor meg sem fordul a fejükben, hogy ez számodra probléma.

Arra már a kérdésedtől függetlenül, én lennék kíváncsi, hogy mikor van neked időd pihenni egyáltalán?? Kicsit a barátnőiddel lógni, egy buliba elmenni, esetleg a szüleiddel közös programot csinálni, vagy végiglustálkodni egy hétvégét?