Ha nektek ezt mondaná mit éreznétek?
Mostanában azt érzem, hogy elhanyagol a barátom, alig vagyunk együtt, minden fontosabb nálam és magányosnak érzem magam. Ezt szóva is tettem neki már összegyűlt bennem minden sérelem és kifakadtam, hogy van-e még ennek a kapcsolatnak értelme? Néha azt látom rajta, hogy vágyna a szabadságra, hogy csajozzon, hogy éljen, mondtam neki ha nem érzi jól magát velem szakítsunk mert így már nekem se jó. Azt válaszolta, ha már nem akarna velem lenni megmondaná nem kell ahhoz az én engedélyem. És rákérdeztem hogy, akkor mi szerepem van ebben a kapcsolatban, mert néha azt érzem hogy egy felesleges nyűg vagyok neki, akit ha letud hétköznap akkor szabad a hétvégéje erre ennyit válaszolt, hogy "dísz" vagyok.
Én teljesen komolyan próbáltam vele beszélni a problémánkról ő meg letudta ennyivel. Szerintetek mit kellene gondolnom? Vele képtelenség megbeszélni a problémákat. Ha már nagyon érzi hogy elegem van és muszáj ezt és ezt megbeszélnünk akkor pedig mindenre egy-két szóval válaszol semmi konkrétum, és azt látom az arcán hogy legyen már vége a faggatásnak. Hogy tudnék vele normálisan kommunikálni?
Komolyan azt mondta, hogy dísz vagy?! Hát őszinte ember, mit ne mondjak.. Számomra ebből (és a viselkedéséből) nyilvánvaló lenne, hogy tényleg csak dísz vagyok, akivel megjelenik társaságban, használ, ha szükségletei vannak, de energiát nem veszteget arra, hogy megtartson maga mellett. Kényelmes az érzés, hogy nem kell semmit tennie, mégis ott vagyok. Ha pedig nem leszek, majd helyettesít egy másik dísszel..
Nekem nagyjából ezzel a szóval tette volna fel a vesszőt a szakítás szóra:(
Mar ne is haragudj de hol itt a kerdes? Egy ilyen serto, megalazo kijelentes utan meg vele maradnal?
Egy eselyt meg adj neki, hogy eleallsz es azt mondod, hogy vagy most megbeszeljuk a prtoblemat normaisan vagy mar itt sem vagyok. Ha meg tudjatok beszelni akkor jo, ha nem akkor meg nem erdemes vesztegetned az idodet vele.
Miért írnám? Reális gondolkodásunak tartom magam, csak ebben a kapcsolatban már nem ismerek magamra. Azt hiszem most először fordul/fordult elő velem, hogy a szívemre hallgattam az eszem helyett. És azért várom a véleményeket, hogy ti (külső szemlélők) hogy látjátok a helyzetet mert én már sajnos nem tudom megítélni!:(
Nem fogok védelmembe venni egy olyan férfit aki "dísz"tárgynak tekint. Ugyhogy nyugodtan leírhatod a véleményed.
Nézd, én mint másfajta külső szemlélő nem feltétlenül értek egyet azokkal akik azt mondják hogy a pasi nem szeret téged... Ebből ez nem derül ki egyértelműen. Az viszont biztos, hogy nem szeret az érzéseiről beszélni és rühelli ha nyaggatják. és te azt teszed.
Van egy mondás, hülye kérdésre hülye válasz. Ha netán mégis szeret a pasi, te meg azzal vádold hogy nem szeret téged, és megkérdezed, hogy mi vagyok én neked, akkor mégis mi a fenét mondjon? ez nem egy romantikus típusú férfi aki elkezd nyáladzani hogy te vagy életem értelme stb. pláne nem amikor megvádolják... ettől a pasitól ez normális válasz volt. hülye kérdésre hülye válasz. ez a helyzet.
Alig vagyunk együtt... mihez képest? régebben többet voltatok együtt? és mi az ami fontosabb nálad? ha haverokkal járogat bulizni azt értem. de ha otthon motort szerel, akkor nem értem. Ő lehet hogy olyan típus aki igényli hogy egyedül lehessen és bütyköljön. ez természetes, ezzel kell elfogadni. ha viszont csajozni jár, akkor nyilván ott kell hagyni. szóval nem tudom mi a fontosabb, vagy te mit érzel annak.
Szóval esetleg egy bővebb kifejtést megérne a dolog.
32/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!