Nem igazodok el rajtunk. Mit gondoltok erről a helyzetről?

Én 24/N Párom 28/F Eléggé bonyolult a kapcsolatunk, mind2en nehéz esetek vagyunk és meglehetősen különbözőek. (1 éve vagyunk együtt)

Amikor megismerkedtünk párom elhalmozott minden jóval mindig foglalkozott velem, bókolt éreztem a törődést. Megkapott és szakítottunk, elmondta hogy 1 nagy csalódása volt azóta nem bízik a nőkben és nem volt azóta komoly kapcsolata és nem is vágyik rá és igazából engem is csak meg akart kapni. Ez eléggé rosszul esett becsapva, megalázva éreztem magam. Bár gondolhattam volna a barátai hangoztatták hogy ő az a típus, aki falja a nőket és nem tud megállapodni és még 50 éves korában is discoba fog járni, persze ezeket meg se hallottam mert olyan szerelmes voltam.

Szakításunk is abból állt, hogy én nem akartam vele beszélni mert nagyon haragudtam rá de ő folyton keresett, elmondta hogy felnyitottam a szemét hogy nem kell neki a régi élete mellettem meg akar változni és mellettem képes lenne rá és vágyik a kapcsolatra. Én nem nagyon hittem neki, de végül belementem folyamatosan bizonyítja hogy megváltozik miattam és érzem rajta hogy próbálkozik, de ugyanakkor azt is érzem hogy ő se tudja pontosan hogy mit is akar. Már nem kapok annyi törődést, ritkán mozdulunk ki otthonról, sokat dolgozik és alig van rám ideje, van hogy napi 1sms és kész. A pihenőnapja abból áll, hogy ül a laptop elött és „flörtöl” neten, állandóan megnézi a csinos lányokat akár akkor is amikor ott vagyok mellette, néha azt érzem hogy nem vagyok neki elég jó és állandóan keres. Amikor szóváteszem neki, hogy elhanyagoltnak érzem magam hogy nem is vagyok neki fontos, ha csak magával foglalkozik azt válaszolja hogy majd bebizonyítja, hogy idővel mindent megkapok csak nála lassabban megy nem akarja elkapkodni. Majd ha összeköltözünk minden más lesz és jó lesz együtt, velem képzeli el az életét, tőlem akar gyereket de még élnünk kell kicsit. Már 2 hónapja keresünk albérletet, de valamiért neki egyik se felel meg mindig talál valami apró hibát ami miatt nem tetszik neki már rákérdeztem hogy igazából nem is akar elköltözni, erre azt mondja hogy dehogynem de nem akarja elkapkodni. Nem tudom mit gondoljak. Azt érzem hogy ne később akarjon velem foglalkozni hanem most, ha fontos vagyok neki törődjön velem mert így nem vagyok boldog és elegem lesz. És ezt mondogatom is neki. Kérdeztem tőle, hogy megviselné-e ha elhagynám egyszer azt mondja hogy neki nem kell más akkor visszatérne a régi életéhez máskor pedig mintha nem is érdekelné amit mondok ha vagyok ugyis jó ha nem vagyok ugy is jó.

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikerült a történetem és köszönet már azért is, hogy elolvastátok. Tudnátok nekem segíteni? Mert én már nem igazodok el rajta/rajtunk, hátha egy külső szemlélő átlátna a dolgainkat! Egy ilyen típusu férfival lehet valaha is boldog párkapcsolatom? Egyszer tényleg megváltozik miattam vagy csak áltatom magam? Van ennek így értelme?