Kaptam egy nagy lehetőséget. Éljek vele?

Szerintem is élj a lehetőséggel.A barátod ha szeret megfogja érteni.Eleinte biztos,hogy nehéz lesz neked is és neki is,de tudjátok majd tartani a kapcsolatot remélhetőleg és elrepül az az egy év:)

Végülis ha minden jól megy akkor örökre együtt maradhattok,ez pedig csak egy év...:) de ez csak egy tipp.Gondold végig és beszéljetek erről.Remélem jól döntessz,sok szerencsét:)!;-)

Ha egymásnak vagytok teremtve, akkor ez nem lesz akadály.

Nem lehet, hogy kimenjen ő is, valamit csinálni ?

Ne add fel az álmaidat. Azokat nem lehet elhalasztani, mikor lehetőség van lépni kell. Még igen fiatalnak hangzol, párod lehet még olyan aki álmaiddal lehetőségeiddel együtt elfogad, és örül neked, szeret téged. Ne hagyd, hogy most még visszatartson ilyesmi.

Párt találni szerintem könyebb, és egyelőre neked úgy tűnik nem is az a fontosabb valld be . (bár fontos. )

Megfogod bántani, mert ő úgy fogja fel, tehát ez nem rajtad múlik igazán. Ő számított erre, nem hitte igaz lehet, most hogy itt van, koppan. Ilyen az élet, nem ez lesz neki utolsó koppanása, mindenkinek kijár néhány sajnos.

Ne hidd, hogy az első persze nem is tudom első e, de 15 éves korodban már el kell döntsd ki mellett maradsz. Bár már 18 vagy, de ne hidd, hogy nincs más a világon, mert korán belementél egy elég hosszú kapcsolatba.

Ilyen idős korban még álmai után hajt az ember inkább szerintem.

Szia!

18 eves voltam, es egyetemi felveteli elott alltam en is, mint te (aztan fel is vettek, de halasztottam), mikor kimentem az egyesult allamokba. (nem au-pairkent) Aztan egy evvel kesobb felvettek egyetemre, elvegeztem osztondijjal, most mar allampolgar vagyok, az angolomrol nem ismeri fel senki, hogy nem vagyok amerikai, ferjem van es gyerekem, jol fizeto allasom, amit elvezek, evente ketszer tudunk jarni nyaralni a mo-ra latogatason felul ugy, hogy egyikonk se keres sokat amerikai viszonylatban, stb.. Ugy erzem elkoltozni a leheto legjobb dolog volt, amit tehettem, eletem legjobb donteset hoztam meg akkor, kalandor fejjel 18 evesen. Pedig csak ugy voltam vele, hogy (bocsanat a tragarsagert:)) "b.assza meg, 18 eves vagyok, elottem az elet, miert ne??" Ha ehelyett azon szenvedek, hogy mi lesz, ha ez ido alatt elfelejtenek a barataim, elhagy a pasim, stb, akkor lehet, hogy most egy sokkal kevesse boldog eletet elek. Megtalaltam az otthonomat ebben az orszagban, es tudom, hogy ezt a sok osmagyarnak nehez olvasni, de amerikai vagyok, ez a hazam, itt szeretek elni. Persze megeshet, hogy mo-n sokkal sikeresebb lettem volna, de orokke ott lett volna bennem a tuske, hogy mi van ha? Raadasul ezzel a rizikoval szamolni kell, nem tudhatod elore, hogy mi a jo dontes, de neha kockaztatni kell, ettol izgalmas az elet:)

Egy szo mint szaz, vagj bele, mert egy eleten at banni fogod, ha nem teszed!

Az au-pairkedés igenis lehetőség arra, hogy világot lásson, új benyomások érjék és nem utolsósorban aktívan nyelvet gyakoroljon, szóval ha meg nem haragudsz, N32, kissé savanyúnak tűnik a szőlő... Senki nem állította, hogy ez lesz élete csúcspontja, de itt pont az a lényeg, hogy valakinek bejön, valakinek nem. Ismerek olyanokat, akik nagyon jól érezték magukat, a család megbecsült tagjai lettek, barátokat találtak. Mellesleg a külföldön való huzamosabb tartózkodás önállóságra, talpraesettségre, nyitott gondolkodásra nevel. Menj kérdező mindenképpen és én elgondolkoznék, hogy van-e értelme egy olyan kapcsolatnak, aki mellett nincs lehetőséged fejlődni és csak visszahúznak. Én a leendő munkámból eredően évente több hónapot is Svájcban illetve Németországban fogok tölteni és ha ezen a párom megsértődne, nem is kérdéses, hogy mi/mi lenne fontosabb a jövőben...

25 N