Kaptam egy nagy lehetőséget. Éljek vele?
18 éves múltam, most érettségiztem, de kitudnék menni egy évre aupairkodni, már le van beszélve minden, és biztos az enyém a hely.
Viszont van barátom, már majdnem 3 éve vagyunk együtt. És több mint egy éve itt lakik nálunk. Fontos nekem a kapcsolatunk, de ez mégis egy nagy lehetőség, és én még azon is gondolkodom, hogy esetleg ott maradok, és kint végzem el az egyetemet. Nagyon szeretném ezt. A barátom viszont nem repes az ötletért, hogy lelépek egy évre.
Tudja, hogy tervezem, és hogy nagyon szeretném, de eddig nem volt biztos, hogy összejön a munka, és most két napja kaptam meg a nagy hírt hogy mehetek. Én nagyon örülök neki de nem tudom, hogy hogy mondjam meg neki.
Tudom, hogy ilyen lehetőség nem sokszor adódik, de nem szeretném megbántani.
Viszont az álmaimat sem szeretném feladni.
Mit gondoltok erről?
hogyha már nem leszek itthon akkor hazaköltözik, úgyhogy van hova mennie
Köszi az eddigi válaszokat, és megerősítéseket.
válasza:szerintem menjetek együtt. Férfiaknak nem nehéz külföldön munkát találni - bár nem tudom mi a szakmája, de keresnek általában segédmunkásokat is mondjuk építkezésekre, raktárakba és általában ott van munkásszálló. igaz nem fogtok együtt élni,de találkozhattok legalább.
Én párom kb 1 hónapja ment ki Hollandiába. Mi is együtt éltünk és hát megmondom őszintén nem könnyű nélküle,de épp azon dolgozom hogy én is kijussak (én is au-pairnek készülök,már folyamatban van az ügy). Én azt mondtam neki hogy menjen, most van lehetőség,élni kell vele. Persze nehéz,hiányzik, de szeretem annyira,hogy kibírjam és persze gőzerővel munkálkodom rajta,hogy kijussak én is.
Egyébként hova mennél au-pairkedni?
Németországba mennék, a hazamenetel elég bajos lenne, nem hiszem, hogy nagyon gyakran jöhetnék.
Nem szeretne jönni, erről már beszéltünk régebben, pedig neki egyáltalán nem lenne vesztenivalója, mármint már dolgozik, és a sulival már végzett. Bár van állása, de nem olyan biztos pont ez. Nem szeretne egyáltalán elköltözni magyaro-ról, még akár ideiglenesen sem.
válasza:menj! Az álmaidat soha ne add fel, mert mindig ez fog motoszkálni az agyadban. Különben is ha a pasid szeret akkor kibírja, ha nem akkor meg minek lennél vele, nem?
Ha nem mész, akkor állandóan az fog az agyadban cikázni, hogy miatta feladtad az álmaidat. És ezt egyetlen egy pasi sem követelheti... (amikor leérettségiztem akkor jelentkeztem fősulira majd mikor kiderült hogy felvettek, a pasim (24éves volt) kitalálta, hogy most azonnal gyereket akar...számomra nem volt kérdés: a saját életemet választottam, dobtam, majd befejeztem a fősulit. A napokban láttam őt... több mint 10 év után...szinte ugyanott van ahol volt. Örülök a döntésemnek életem egyik legjobb döntése volt, hogy elhagytam)
válasza: válasza: válasza:Szia! Én is au-pair vagyok németországban! Az barátom egy hete szakított velem, mert távolság... semmi előzmény nélkül....
A család kedves aranyos, amúgy ha előre megveszed a jegyedet, akkor oda vissza megúszod 78 euróból, meg amugy van tele kocsi is :)
Szóval, én most negatív leszek, de nem minden férfi bírja ki a távolság...
válasza:Most garantáltam le leszek pontozva.
De miért hiszi azt minden tizenéves (sőt idősebbek is), hogy külföldön aupairkodni a világon a legeslegnagyobb netovábbja minden álmoknak? Van akinek bejön, van akinek nem. Bár manapság nagy divat külföldön keresni a boldogulást, de odakint sincs ám kolbászból a kerítés. És vannak idehaza is lehetőségek, amiket észre sem vesz a legtöbb olyan ember, aki 18 évesen csak a külföldön végzett házimunkát tekinti az álmai csúcsának.
Mérlegelni kell azt is, hogy milyen más lehetőségek vannak. Lehet, hogy ennél jobb tényleg nincs, de lehet, hogy csak elkapott a lelkesedés, és amiatt dobnál oda egy jól működő kapcsolatot.
Leírom a saját történetem, hátha akad benne olyan szempont, amit érdemesnek tartasz a további megfontolásra. 19-22 éves koromban 3 évig jártam együtt egy fiúval, kezdetben nagy szerelem volt. Aztán 1-2 év után döcögni kezdett a kapcsolat, mert a fiú ugyan sokat dolgozott, sokat keresett, de sokat is költött. Én akkor 30-40 ezer forintot kerestem, kb. a negyedét, mint ő, de a barátom váltig állította, hogy "idehaza nem lehet boldogulni", meg csak külföldön jó minden. Akkoriban 3 millió forint körül már lehetett a fővárosban egy kétszobás lakást kapni, ő kb. ennyi pénzt tapsolt el drága szórakozásokra. Végül szakítottunk, ő még néhány évet próbálkozott itthon (az addigiakhoz hasonló eredménnyel), majd végül tényleg kiment Angliába dolgozni.
Egy évig nem is tudtam róla semmit, majd egyszer csak becsöngetett, és megkérte a kezem. Nagyon magányos volt ott messzi külföldön, másodrendű állampolgárként, a pártalálásban sem járt szerencsével. Próbált rávenni, hogy költözzem ki vele, mert ott Angliában el tudna tartani egy családot, de jó volna magyar feleség.
Őszintén megmondom, nem is értettem. Tanulmányi szerződésem volt, jól fizető állásom, jó eredménnyel végzett tanulmányaim. Minek akartam volna kimenni Angliába másodrendű állampolgárnak? Egy olyan fiúval, csak azért nem tudott idehaza boldogulni, mert nem is akart?
Úgyhogy egyedül ment vissza Angliába, azóta is ott él, nagyon nem beszélgetünk. Most már 40 felé közeledik, iwiwen néha szoktam látni, hogy mostanában is párt keres.
Lehet persze, hogy a ti helyzetetek más. De az is lehet, hogy ha hirtelen felbuzdulásból külföldre rohansz, azt a párod megfutamodásnak, cserbehagyásnak fogja tartani. Ez is egy szempont.
Sok szerencsét, akárhogy is dönts!
N32
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!