Miért nem száll le anyám az esküvőről?

Itt kezdődik az elválás... Nővéred és a jövendőbelije menjenek oda, ültessék le a két anyukát, és határozottan mondják el nekik, hogy ők ezt akarják, vagy elfogadják, és így mennek el az esküvőre, és örülnek együtt, vagy azt csinálnak, amit akarnak, de ezt maguk kedve szerint akarják intézni és intéztetni. Punktum.

Ezt csak ők tudják lerendezni, és egy pillanatig sem szabad meghunyászkodniuk. Legalább végre elkezdhetik az igazi közös életüket, mert ha most is érvényesülnek az anyukák, akkor később is ugyanúgy beleszólnak az életükbe. Viszont ha most ki tudnak állni magukért, akkor azt felfogják az anyukák jobb esetben, és inkább meghúzzák magukat, feldolgozva, hogy a gyermek kirepült...

..még annyit, hogy persze érdemes meghallgatni őket, ha netán tényleg jó ötletük, tanácsuk van, de a döntésben határozottak legyenek, és ezt határozottan is adják elő Tesódék.

Jah és sok boldogságot :)

Amit én tennék a jegyespár helyében: fognám a két anyukát, leültetném a kanapéra, és elmondanám nekik, hogy tudom, hogy jót akarnak és köszönöm, de sajnos - a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve - túl sok plusz munkát és stresszt okoz az, hogy ők másképp látják a dolgot. Úgyhogy köszönjük a segítséget, de innentől inkább magunk csinálnánk.

Persze kiakadnak, de aztán majd megbékélnek. Ez a legőszintébb megoldás.

Ha nagyon kardoskodnak, akkor be lehet vetni a "jobb lenne, ha valamelyik ebédszünetbenn titokban átugranánk az anyakönyvvezetőhöz és megesküdnénk két tanúval?" című érvet, bár ez azért eléggé zsarolásszagú.

hát ez durva,anyámnak ilyen eszébe se jutna..mármint ok hogy tanácsot ad az ember,de ez nagyon gáz..azert nem 2 forintba kerül egy esküvő,milyen alapon dumálnak..

hát akkor megmondanám hogy szervezzék ők,fizessék ők,és akkor szabad okoskodni,vagy ha igy folytatják el se kell jönni..agyat játszani felesleges.

Nekünk pár hónapja volt, eredetileg két tanúsra terveztük, de a szülők soha nem bocsátották volna meg, ha nem lehetnek ott, így bővítettük a szűk családra.

Nálunk apám indult be (majd kis fáziskéséssel anyósom is), hogy fehér ruha (neeeeee:)), csinnadratta. Mondtam, hogy kösz nem és emlékezzen, hogy fiús gyerek voltam (két centisre vagy kopaszra nyírt haj, amíg nem nőtt mellem, rendszeresen fiúnak néztek), miért lenne nekem jó a királylányos megjelenés?

Óóó...de ők kifizetik! Neeee, nekünk is menne, csak nem akarunk 1-2 misit erre elkölteni és én is bazári majomnak érezném magam egy nagy lagzival. De ők adnak pénzt. A végén már szótagoltam, hogy nem kell, nem a pénz az oka.

Végül azzal sikerült apámat meggyőzni, hogy a mi napunk és a saját szájízünk szerint szeretnénk megrendezni majd emlékezni rá, nem az egybegyűlteknek színházi előadást tartani az ő rendezésében.

Ez hatott végül, olyannyira, hogy anyósomat is ő állította le később, amikor ugyanezzel jött.

A pénz témáról nem tudtak leszállni, így mondtam, hogy oké, akkor a nászútba szálljanak be, inkább arra költenénk, mert az is rólunk szól, de mégse fél napot tart, hanem két hétig. Lett is egy iszonyú jó nászút.

A vacsorát pedig esélyünk se volt kifizetni, mert a két apa közölte, hogy ezt ők állják és sértődés lesz, ha megközelítjük a fizető pincért.