Mit csináljak, ha a bátyám egy bunkó?

Már felnőttek vagyunk 20 és 23 évesek, de még nincs lehetőségünk elkötlözni otthonról, így egy fedél alatt élünk.

A problémám az, hogy a testvérem sokszor még mindig olyan, mint gyerekkorunkban.. szeret szekálni, gúnyolódni rajtam (jó, amíg ilyen játékos heccelés, az hagyján), de néha úgy érzem túl megy egy határon. Már megszoktam, hogy fiúk/férfiak nőként kezelnek, szóval udvariasak velem, előzékenyek, és annyira bánt, hogy pont a testvérem nem ilyen, sőt, hihetetlenül önző. Pl. Ha már csak egy db marad valami kajából direkt az orrom előtt megzabálja, ha kívánja, ha nem. Behúz előttem a fürdőszobába, amikor látja, hogy én is pont most szerettem volna menni. És mindig én nyelek.. Nálunk, alapból nem volt divat soha a bocsánatkérés (inkább elfelejtődik a harag..), így ha konfiktust szeretnék vele tisztázni, általában neki áll feljebb, és hihetetlen igazságtalanságnak érzi a szembesítést is. Néha azon tűnődöm, hogy azokkal a lányokkal is ilyen, akikkel randizik, vagy csak otthon ereszti így el magát..

Persze van mikor elvagyunk, meg jófej, de az udvariasságot, figyelmességet akkor sem mondanám jellemző vonásának. Kicsit aggódom, hisz már nem vagyunk gyerekek, kamaszok..