Nem bírom tovább! Mit tanácsoltok hogy kezdjek új életet?

Én hasonló cipőben járok, mint Te. Annyi különbséggel, hogy van Párom, a munkahelyemen beszélgetnek velem a munkatársaim. De aztán ennyi. Barátnők, haverok mind elkoptak mellőlem. És sajna a Párom mellől is elkopott pár "barát". Pedig egyikünk sem pesszimista, és nem is zárkózunk el a világ és a barátok elől.

Én már azzal is beérném, ha msn-es barátaim lennének.

Nekem van egy ismerősöm, kb. Veled lehet egykorú. Ő is csaj.

Amikor házasságon kívül teherbe estem, mindenki le akart beszélni a babáról, hogy a bizonytalan kapcsolatba minek szülni stb... Egyedül ő állt ott vészmadárként, és csak annyit mondott, hogy ha nem akarsz úgy élni, mint én, tartsd meg. Számomra ez amúgy sem volt kérdés. Őszre várom a babócát, az apukájával is lassan, de biztosan alakulnak a dolgaink...

Nekem egy kérdésem lenne inkább Hozzád! Neked nem volt olyan szitu az életedben, amikor szülhettél volna valakinek? Mert sok nőtársam mondja, hogy pár nélkül még csak-csak el tudja képzelni az életét, de gyerek nélkül lehetetlen. Az egyik kolléganőm konkrétan úgy fogalmazott, hogy ha nem lenne párja, addig menne, amíg valaki nem csinálna neki egy babát, aztán meg lesz, ami lesz... vagy szólna neki, vagy nem, de nem kényszerítené semmire, csak egyszerűen kellene neki a gyerek!

Az biztos, hogy magány ellen a legjobb orvosság a társaság... de nem mindegy, hogy milyen. Görcsösen, csak azért, hogy ne legyél egyedül, ne keress társakat, csak olyanokkal legyél, akikkel tényleg jól érzed magad.

Egyébként a költözés ebben az élethelyzetben nem is rossz gondolat!

Látod, milyen fura az élet.Én nagyon korán szültem, 17 évesen.Engem is mindenki le akart beszélni róla.

Ma pedig 34 évesen van egy 17 éves fiam, és tudom, hogy soha nem leszek egyedül.Szüleim nekem is meghaltak, tesóm nem is volt, csak a fiam van, meg a férjem.Mondjuk barát nekünk sincsen, de nem is hiányzik.

Menj emberek közé, strandra, sétálni, kirándulni, és biztos vagyok benne, hogy tudsz majd kiépíteni kapcsolatokat.Csak légy egy kicsit pozitívabb.

Én is hasonló szituációban vagyok. Nincsenek barátaim, nincsen párom, sőt még munkahelyem sincs, 3 hónapja keresek állást, de nem találok, pedig diplomám van felsőfokú nyelvvizsgával. Egyedül szüleim tartják bennem a lelket, de olykor úgy érzem szívesen itt hagynám ezt a világot. Próbálok én is nyitni új emberek felé, de úgy érzem senki sem kíváncsi rám, olyan mintha taszítanám az embereket, pedig igyekszem pozitívan hozzáállni mindenhez és mindenkihez, de úgy látszik a tudatalattim nem ezt sugározza, hiába is szeretném. :(

24/F

" És ha azt mondod:

Kezdj új életet!

A válasz csak annyi, hogy

Kettő nem lehet! "

F/24

Én is voltam ilyen helyzetben, huszonéves korom óta kakukktojásnak éreztem magam mindenhol. Én mertem változtatni, nem is egyszer, városról-városra, országról-országra szálltam mint egy vándormadár, de sehol nem volt jó:( Sehol nem tudtam boldog lenni. Mígnem egyszer csak (egy újabb költözést követően egy újabb városba)annyira mélyre kerültem, hogy reggelente is zokogva mentem be dolgozni, a lépcsőházba töröltem le a sminkemet, hogy ne lássák a kollégák... Aztán pár napra rá egy munkahelyi megbeszélésen találkoztam Valakivel... És az a valaki azóta már a férjem és van egy gyönyörűséges kislányom is és nagyon boldog vagyok így most ahogy van az egész:)

VÁLTOZTASS! Utazz, költözz el! Valahol vár rád a boldogság! Nekem sem volt pénzem, de mindig kiokoskodtam valamit!

Fel a fejjel!

32/N

ismét egy idézet ...

" Nem olvasol újságot

és nem hallgatsz rádiót,

nélküled is pompásan vezetik a világot

Akármibe belefogsz, úgyis belebuksz

... csak legyen sör, meg Rock and roll

változtatni úgy sem tudsz.

Nincs! Nincs helyed!

Nincs! Nincs helyed!

Nincs! Nincs helyed!

Nincs! Nincs helyed! "

F/24