Anyukák, Apukák! Van olyan "pótgyereketek", akit úgy szerettek, mintha a sajátotok volna?

én sose értetem ezt a dumát hogy " ugy szeretlek mint ha saját fiam lenél " szerintem nem lehet ugy szeretni.. csak ha tényleg igy van hogy a saját fia..

Bár saját gyerekem még nincs, szóval anyukák nevében nem tudok nyilatkozni, de ilyet éreztem már. A legkisebb unokaöcsémet úgy szeretem, mintha a fiam lenne.

Hány éves vagy és mióta ismered ezt az embert? Ő hány éves? Ha nem ismer téged kicsi korod óta, nehezen tudom elhinni, hogy úgy szeret mintha az ő lánya lennél. De komolyan. Persze bizto szivén viseli a dolgaidat stb, de az nem egyenlő az apai szeretettel (vagy még az is megfordult a fejemben, hogy mivan ha inkább sexuálisan vonzódik hozzád)

Nincs. És szerintem ilyen sosem lesz.

Szia,úgy még másik gyermeket nem szerettem,mint a sajátjaimat,de van egy gyermekkori barátnőm,akit úgy szeretek,mint ha a testvérem lenne és az egyik volt főnököm ébresztett bennem apai érzéseket,de azt gondolom azért,mert ugyan olyan kedves volt,mint édesapám,hasonló értékeket képviselt.Egyszerűen szerettem őt,mint embert,de akkor sem annyira,mint édesapámat.Ezek az emberek hasonlóan élhettek,mint mi,vagy egyszerűen hasonlóan gondolkodnak és tudjuk szeretni,értékelni egymást.Ritka az ilyen érzés,boldog lehet,akinek része van benne.

Bár még nekem sincs gyerekem, tehát azt még nem tudom, hogy teljesen úgy szeretem e, mint a gyerekemet, de az unokaöcsém olyan, mintha a fiam lenne. Igazából az unokabátyám fia. Az anyja 20 volt mikor szülte és rendkívül éretlen volt még. Egyszerűen nem érdekelte a gyerek. Én 12 voltam, mikor született, rengeteget foglalkoztam vele, tisztába tettem, beadtam a gyógyszert ha beteg volt, sétálni vittem, stb. Sokkal többet törődtem vele, mint az édesanyja. Nem csoda, hogy többször is mondta, hogy jobban szeret engem, mint az anyját. Most már 10 éves. A kapcsolatom kicsit megszakadt vele, mert 4 éves korában elköltöztek az anyukájával. Akkor nagyon fájt. Gondolom majdnem mint egy gyermeket elveszíteni. Azóta anyuka is belejött az anyaszerepbe, most már őt szereti jobban, és ez így van rendjén. Bár néha kicsit féltékeny vagyok rá, hisz 4 évig szerettem, neveltem. :) Még annyi hozzátartozik a dologhoz, hogy azóta van 2 másik kicsi is a családban, akikkel egy fedél alatt élek, de valahogy egyiket sem tudom úgy szeretni mint az unokaöcsémet. Talán mert ő volt az első, vagy mert őt teljesen magaménak éreztem a sok együttlét miatt :)