Szüleim vagy a párkapcsolatom?

Ragaszkodnak még hozzád, most jön el az idő lassan, és remélhetőleg azért szoktatják magukat a gondolathoz, hogy egyszer el kell engedjenek majd. Nehéz dolog ez egy szülőnek, nagyon is ! De szépen lassan. Beszélj velük, és bizonyítsd, hogy nem fogsz hirtelen most akkor kirepülni, de azért engedjék , hogy lehess a barátoddal is.

Ha meg nálatok van buli, hívjátok meg őt is, főleg ha jóban vannak, nem látom hátrányát. Ne tűnj úgy, hogy annyira elakarsz tűnni, mert annál nehezebb nekik. Néhány megértő szó részedről, hogy oké anyu értem, nehéz ez neked, de te is megtetted egyszer, és most szépen lassan én is szeretnék kicsit magam lenni a barátommal. Valami ilyesmi...

ha nem haragszol, én a fiú oldaláról írnék. én is távkapcsolatban élek, 100 km-re lakik tőlem a barátnőm, egy pici lakáshoz képest sokan laknak, tehát ott nem tudok aludni, csak ő nálunk. azonban ez nagyon ritka, általában mindig én megyek fel hozzá (tehát reggel megyek, este jövök).

ha tanulnia kell, megértem, és nem csak úgy, hogy "na jól van, akkor csináld azt", hanem tudom, hogy ezzel a jövőt kockáztatná, ez egy ilyen dolog. jó ideje nem láttam már, hiányzik is, mint az állat, de most nekem is vizsgák lesznek, neki is, nem tehetjük meg, hogy a pillanatnyi jóért feláldozzuk a biztos jövőt.

tudjuk mind a ketten, hogy nemsokára változik ez (relatíve, ugyanis jövőre végzek itt, ami azt jelenti, hogy 2012 nyár-ősz környékén költözök fel), ezért akkor már jóval könnyebb lesz, nem kell 4 hétre előre megbeszélni, hogy mikor tudunk találkozni, hanem felhívhatom, hogy "most ráérsz?" és akkor kimegyünk sétálni, vagy valami.

fiúként mondom ezt, tehát sokak "mindjárt lelépek a következő nővel, mert ez nem képes találkozni velem" kategóriába sorolnának.

ahogy én ítélem meg, a te felfogásod elég érett, márpedig egy érett felfogás nem nagyon fér meg egy párkapcsolatban az éretlennel, ergo a barátod is érett. ha érett, megérti.

van tervetek a jövőre amúgy? nem házasságra és gyerekekre gondolok, hanem olyanra, mint amilyennel mi rendelkezünk, hogy 1-1,5 év múlva felköltözés, ebből kifolyólag többet találkozás, vagy még csak éltek a pillanatoknak (már ha lehet ilyet mondani a te esetedben...)?

azért mondtam, hogy nem a házasságos témát kérdezem, mert azt egyértelmű, hogy ezek nélkül minek van együtt 2 ember, mi is tervezünk ilyeneket, csak a másikra voltam kíváncsi, mert az a következő lépés.

én úgy gondolom, hogyha megérti valaki, akkor nem sokall be :) nyilván kellemetlen párszor, mert nem könnyű, nekem is vannak hullámvölgyeim, de nem fog besokallni, hogy "márpedig szevasz" :)

Ne vedd az egészet a nyakadba ! Úgy látszik nem csak te nem érsz rá, hanem ő sem időnként.

Ha szeretitek egymást, akkor kicsit most így távkapcsiban éltek. Mással se lenne másképp, hacsak nem helybeli lenne. Inkább beszélj vele, hogy lenyugodj, és tisztán lássatok. Lehet Ő is fél, sőt fél , hogy neked sose lesz Ő fontosabb, mint a családod vagy hasonló, és eldöntöd a családot, és hoppon marad. Nyíltan lehet előbbre jutni csak.