Ki kéne békülnöm anyukámékkal, de nem tudom hogy kezdjem? Nem tartottam velük a kapcsolatot az utóbbi időben, és úgy érzem jobb ez így, de!

22 éves vagyok,18 évesen érettségi után jöttem el otthonról 200 kmrel odébb munka és szerelem miatt. meg az iskolát is ott kezdtem el.

Eleinte minden hétvégén mentem haza,aztán már csak havonta,végül 2-3 havonta. És most már csak telefonon beszélünk de azt se olyan sűrűn mint régen.

Mindig mikor hazamentem vittem egy csomó kaját,meg még egy kis pénzt is adtam. De volt olyan h nem tudtam a szüleimre annyit szánni,szégyen nem szégyen inkább magamnak vagy páromnak vettem egy új ruhát. persze ilyenkor hallgathattam h nem igaz h én nem tudok segíteni,mikor ők mennyi ideig gondoskodtak rólam,meg van egy rahedli ruhám és én önző vagyok mert csak magamra gondolok,nekik nem is segítek,stb... Ilyenkor mindig bűntudatom volt h milyen hálátlan vagyok,egy idő után már nem volt kedvem hazamenni,így nem mentem,lassan egy éve. csak telefonon beszélünk,de olyankor ha neki áll anya mondani h vigyek nekik ezt azt,vagy küldjek pénzt vagy más egyebet,.gyorsan elköszönök,és inkább lerázom.

Még csak azt sem lehet elmondani róluk h munkanélküliek és azért kéne az én segítségem. Apukám és anyukám dolgozik,hitelük nincs a bevételük olyan 300 ezer ft körül van,és ebből élnek hárman. Apu,anyu és hugom aki most megy majd főiskolára,de nem államira. Mikor utoljára beszéltem anyukámmal,akkor azért kértek pénzt mert ki kell fizetni majd a hugom fél évét. Most a hugom is haragszik rám,mert nem adtam pénzt,és megmondtam h ha nem voltak olyan jegyei h államira felvegyék,akkor halasszon menjen el dolgozni és majd abból a pénzből kifizeti ő a suliját. Feltettem azt a kérdést is h egyáltalán miért jelentkezett mikor az érettségig is csak bukdácsolva jutott el? Mára már ott tartunk h ha beszélünk is telefonon 10 perc után veszekszünk.

Tudom h ez így nem jó,és békülnék mindannyiunkkal,de fogalmam sincs hogy kezdjek hozzá. Igazság szerint nem akarok én meghunyászkodni és mindenbe bele egyezni h adok és adok,csak azért h normálisan viselkedjenek velem.