15 éves fiammal vidéken lakunk, Egerbe szeretne menni barátaival a strandra. Ti elengednétek egyedül? Nem tudom, mit tegyek, egyedül nevelem 4 és fél éve. Adjatok tanácsot! Sürgős!

ha járt már egerben (vagy utazgat nélküled, tehát megbízhatóan közlekedik) , pláne egyedül - mármint nélküled, megbízható és megígéri,hogy ha suttyomba is (nem barátok elött), de azért a nap folyamát 2 smst küld , hogy jól van, akkor elengedném.

Én is azt gondolom, hogy 15 évesen már nem annyira gyerek, hogy egy nappali programra ne mehessen el egyedül. Ráadásul nyilván nem tök egyedül megy, hanem a barátaival. Gondolom iskolába, ide-oda is járkál nélküled. Ez mennyiben más? Mégse éjszakai buliba akar menni. Biztos nehéz ez neked, de szerintem engedd el. Ez a dolog meg fogja hálálni magát. Nem hiszem, hogy jót tesz a túlzott szigor.

Egy 15 éves gyereknek már azért el kellene kezdenie tapasztalni a dolgokat. Úgy értem, ha sosem mehet sehova egyedül, mert jaj icipici fiacskámnak valami baja lesz, az több szempontból sem tesz jót. Szélsőséges példát fogok mondani, de így talán jobban megérti a kérdező Anyuka. Tegyük fel Anyukával történik valami, mittudomén karambolozik egy maffiavezérrel, aki kilátásba helyezi, hogy most azonnal küldi a verőembereket a lakására, hogy a fiát kinyírják merő bosszúból. Na ha ilyenkor kell nekiállni magyarázni, hogy "kisfiam, az a nagy színes doboz a busz" akkor aztán nagyon gyorsan meg fogják találni. Ha viszont csak annyit kell mondani, hogy kisfiam most azonnal utazz el nagymamádhoz Kiskunpiripócsra, akkor azért könnyebb a helyzet... Érted Kedves kérdező, hogy mit szeretnék mondani? Egy 15 éves gyereknek igenis égő, hogy ha szülei kísérgetik ide-oda. Ráadásul, ha eddig nem is utazott távolsági busszal, most ott lesznek a barátok, akik így megmutatják neki, hogy hogyan kell. Így tanul az ember, és ez egy természetes folyamat. Nem szabad lassítani (mert egyszer úgyis le fog válni Rólad a fiad, ha besz"arsz, akkor is - már bocsánat a kifejezésért!!!!!!!), mert ha így teszel, akkor nemhogy segíted őt, hanem rosszat teszel vele. Nekem egy tanárnőm (!) és Édesanyám is mondta, hogy igenis el kell engedni a tiniket, mert inkább akkor tapasztalja meg az akár jó akár rossz dolgokat, amíg közvetlenül ott a szülő. Nem fél felnőttként, amikor "mint börtönéből szabadult sas", veti bele magát a többiek által addigra már rég kitapasztalt dolgokba. Nekem Anyu ezt úgy csinálta (annyira aranyos volt:)), hogy 11-12 éves koromban leült velem, és felajánlotta (!), hogy nem kell fognom az utcán a kezét ha nem akarom, és égő. És akkor, bár Anyu szíve megszakadt azt mondtam, hogy nem szeretném és tiszteletben tartotta. Ez valamiféle első lépés volt az önállósodásomban. Most 24 évesen pedig örömmel karolunk egymásba és sétálunk végig az utcán, mert igenis büszke vagyok rá, hogy Ő az Édesanyám, ő pedig rám büszke, a nagy fiára. Nem jobb ez így, mint mesterségesen magadhoz kötni?

Ne félj, ez csak egy strand, nem élő víz. Mi 14 évesen jártunk a folyóra úszni, és volt köztünk egy lány aki nem annyira jól tudott úszni. Figyeltünk rá.

15 évest sajnos már el kell engedni, mert már nem kisgyerek. Ha az elmúlt 15 évben nem történt meg az erre való felkészítés, akkor persze veszett ügy.