Alig beszélgetek a szüleimmel, ebből lehet valamilyen hátrányom/problémám?

Furcsa, én Faterommal annyit beszélek hogy helo szia és mégis tök jó a viszonyunk. Nem értem azokat akik állandóan csak pofáznak a sok szarságaikról, mi szavak nélkül is megértjük egymást. Mutterommal se nagyon beszélgetek de ettől függetlenül nincs semmi probléma.

Ezt a problémát csak te tudod megoldani ne siránkozz mint egy kislány.

Próbálj meg leülni valahogy a szüleiddel megbeszélni a helyzetet,járj bulizni :)

Lehetünk barátok :)

17/L

Előző: tanácsokat adni a legkönnyebb! Ezeket mi magunk is tudjuk, csak máshogy jön ki a gyakorlatban. lehetelne... Én ugyanabban a helyzetben vagyok mint a kérdező, bár nő vagyok és 25 éves ésd van párom is két éve, cska még nem sikerült összeköltöznünk és állandóan veszekszünk.

Itthon élek, munkám egy ideje már nincs és hiába is keresgélek. Főiskoláig minden nagyon jó volt, szinte alig jöttem haza, mert itt mindig ment a fesztivál, állandó veszekedések és NEM lehet semmit megbeszélni, mert ez a másik félen is múlik (anyám örök ellenségem, teljesen kikészít). Mikor lediplomáztam vissszakerültem kjis falumban, a barátaim altávoldtak, itt meg már senkim nincs és nem is igazán vágyom az itteniek társaságára. Aztán másfél év után kaptam helyben munkát, ami pokolian elmélyítette mindezt és most ismét nincs semmi és senki. Tegyek ellene ugye? zerintetek nem akarok?

Annyi, hogy én szeretem néha amagányt, vásárolni, biciklizni stb. jobb is egyedül. Már el sem tudom képzelni maásokkal...

Szerintem beszélgess vele valami olyan témáról ami neki érdekes :) Jó szülő persze végighallgatja meg támogatja a gyereke álmait, de azért elég fárasztó tud lenni.

Egyébként mit teszel az álmaidért & céljaidért? Közös célok talán összehozhatnak ismerősökkel