Elegem van a páromból! Sztem ez nem is párkapcsolat! Lehet ezen változtatni? Vagy menekülnöm kellene?
Mindig én voltam a domináns fél a kapcsolatba, megszoktam hogy az van amit én akarok és imád a párom!
A jelenlegi pasimmal 1 éve vagyunk együtt, szerelem volt első látásra,/legalább is a részemről/ még soha nem éreztem ilyet egy férfi iránt sem! Összejöttünk és kiderültek a dolgai, hogy nagyon önző, egyedül szeret eljárni szórakzni, minden ugy van ahogy ő akara, akkor találkozunk amikor ő akarja! Elvár dolgokat de semmi viszonzás, mert ugy gondolja ez jár neki! Egyszer volt egy megingása, hogy nem tudja akarja-e ezt a kapcsolatot mert ő eddig falta a nőket, csapodár életet élt és azok a dolgok amiket elvárok tőle /alapnál alapabb dolgok/ nem biztos ,hogy tudja teljesíteni nem biztos hogy alkalmas egy párkapcsolatra. /Ezt a korszakot nagyon nehezen éltem meg/ Rendeződött a kapcsolatunk. De most ugy érzem elfogytam, hogy eltűrtem a dolgait és eleget reméltem, hogy változni fog! Elegem van a dolgaiból az önzőségéből, hogy soha nincs semmi közös program, nem tervezünk közösen semmit, hogy alig találkozunk, hogy sokat dolgozik és van hogy csak éjjel jön együtt alszunk és melo! Hogy ahelyett, hogy velem lenne már hétfőn azt tervezi hogy szombaton hova megy a haverjaival de az eszébe se jut, hogy mondjuk velem hova megy vagy engem is vigyen magával! /Erre annyit reagál hogy én is menjek a barátnőimmel, csak vigyázzak magamra ő megbízik bennem/ Én viszont nem nagyon bízom benne! Elmondtam neki mindent szakítottam, pedálozik őrülten hiányzik és megbocsátok és minden újra és újra és újra előröl! Már hülyének érzem magam és ő se vesz már komolyan, hogy szakítok vele de ő is és én is tudom hogy ennek még itt nincs vége!
Hogy tudom ezt végérvényesen befejezni? Válogathatnék a pasik közül én meg itt szerencsétlenkedek! ÉS ő lereagálja annyival, hogy majd kiéljük magunkat, velem tervezi a jövőt, neki nem kell más rajtam kívül, (de mégsem becsül meg), meg hogy mid2en különlegesek és nehéz esetek vagyunk ez egy ilyen kapcsolat! Azt gondolja hogy bármit megtehet velem én ott vagyok? Ennyire szánalmas lettem, ugy hogy észre se vettem???
Az idióta válaszoktól kíméljetek meg légyszives, így is eléggé magam alatt vagyok!
válasza:
válasza: válasza: válasza:Ha nem tudjátok átbeszélni akkor ennek annyi állj a sarkadra!
Lehet hogy meg tud változni ha megijed hogy elveszít de mivel igen biztos magában nem foglalkozik veled!
Ijessz rá ha nem érdekli akkor tudod mit kell tenned
válasza: válasza:Ha menekülnöd nem is, de ha nem tetszik ez a kapcsolat így, akkor mégis menni kellene. Mi a pláne így ? Elvárni a másiktól, hogy változzon nem lehet, és nincs biztosítva, hogy fog, még ha azt is mondaná.
Ő lehet, hogy olyan embert akar, mint amilyen te vagy (de az is lehet nem ismer jól) hosszú távra, de még nincs kész rá.
Nekem volt egy eset, amikor a srác megmondta világosan, hogy engem venne el feleségül, de nem tart még ott, élni akar, és nem akar kihasználni, így vége is lett. Mert én pedig nem akartam kalandot.
Hagyd ott, és az igaz, hogy azért mikor te vagy a domináns is, gondolj bele, hogy a másik hogy érzi magát. Mostmár tudod milyen érzés.
válasza:Nekem is volt egy ilyen se veled, se nélküled kapcsolatom. Rengetegszer szakítottam vele, de aztán mindig folytattuk. Sajnos minden alkalommal elhittem neki, hogy majd most változni fog a kapcsolatunk.
Kicsit hülye szemlélete volt, pl. majd akkor bízik meg bennem, ha bizonyítottam, hogy érdemes vagyok rá. Állandóan féltékeny volt, depressziós. Idővel azt vettem észre, hogy már én sem tudok örülni a dolgoknak, ideges vagyok és boldogtalan. Kezdek begubózni, és a barátnőimmel sem keresem a társaságot. Egyébként próbálta elüldözni a barátnőimet, elmondta őket mindennek, megfenyegette őket.
De nem tudtam vele végleg szakítani, mert mindig belé ütköztem. Ha külön voltunk, állandóan jött a nyomomban, kedves volt, megértő, figyelmes. Amikor újrakezdtük, akkor pedig visszaváltozott a régi bunkó pasivá.
Ha próbáltam vele beszélni, hogy nekem nem jó így, akkor közölte, hogy el lehet húzni, nem kell, hogy vele legyek. Amúgy pedig azt hangoztatta, hogy én vagyok az élete szerelme. De együtt élni, feleségül venni nem akart. Csak ígérte évekig, hogy majd elvesz és összeköltözünk.
Aztán elegem lett egyszer csak az egészből, és elhútam a csíkot 250km-re. (Itt nem tudott "véletlenül" belém ütközni, és egy idő után végleg megszakadt vele a kapcsoaltom.) Teljesen új életet kezdtem. Azóta boldog, kiegyensúlyozott vagyok, férjhez mentem. Megtaláltam a régi önmagamat, elégedett vagyok és jókedvű. Életem legjobb lépése volt, hogy elhagytam őt.
Szerintem neked is lépned kell(ene). Megtanultam, hogy egy jó kapcsolat kompromisszumokra épül, és nem mindig az egyik fél akarata érvényesül.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!