Olyan tanácstalan vagyok, megrekedt az életem, nem tudok teljesíteni, mit tegyek?
Anyukám 1 évvel ezelőtt hunyt el balesetben. Ezt a traumát, a mai napig nem tudtam feldolgozni. Abbahagytam az iskolát, nem dolgozok, egész nap csak tétlenkedek, szörnyen életunt vagyok. Emellett az önbizalmam is a békafeneke alatt van. Nem vagyok megelégedve a külsőmmel.
Nem merek változtatni. Az apámtól folyamatosan azt kapom, hogy én egy semmirekellő, "hülyegyerek" vagyok egy *** hulladék, szardarab... (és ezek a "szebb" jelzők, mond ennél cifrábbakat is)! Nagyon félek tőle, állandóan látom a szemében a mérhetetlen agressziót, nagyon félelmetes, komolyan mondom, hogy rettegek tőle.
Apámnak sose vagyok/voltam elég jó, még akkor se becsült mikor egyetemre kerültem, mondván ez a szak egyáltalán nem erős, ha elvégzem munkanélküli leszek...blablabla. Holott neki még érettségije sincs, ő ezt a szakot végig se tudná csinálni.
Úgy érzem, hogy én, az élet egyetlenegy területén se tudnám megállni a helyemet. Pedig még csak 19 éves vagyok.
Olyan jó lenne ha bátrabb lennék, bele mernék vágni az ismeretlenbe, de sajnos nagyon távol állok mindettől.
Legszívesebben elmennék egy másik városba tanulni, és kollégista lennék, de nem merek belevágni és ez a legrosszabb. Nem érem, hogy miért viselkedik így velem az apám. Olyan jól esne ha támogatna, biztatna, megölelne/megpuszilna néha, érdeklődne felőlem és ami a legfontosabb átsegítene Anyukám halálán.
válasza:"Az a baj, hogyha itt hagyom, akkor lelkiismeret furdalásom lesz."
Lehet, hogy lesz, ezt Te tudod. Viszont nem szükségszerű, hogy legyen. Miért? Mert a logika itt pont ellentétes a közvélekedéssel. (Legalább is az én tapasztalatom más.) Akiket ápolgatnak, azok könnyen elhagyják magukat. Pedig apukád felnőtt ember. Ha nem vagy mellette, nem bánsz vele gyerekként, sem úgy, mint aki ápolásra szorul, akkor nagyobb a késztetés, hogy álljon meg a saját lábán. Ha hagyod neki, hogy eméssze magát, siránkozzon, megteszel helyette dolgokat, amik pedig az Ő feladata lennének, akkor tulajdonképpen nem teszel vele jót. Gondolkozz el ezen is! Lehet szeretni reflexből és lehet tudatosan is. Azt máris látod, milyen rossz tud lenni, ha valaki reflexből nevel. Hiszen ezt teszi Ő is veled. Biztosan azt tanulta a szüleitől, hogy a gyereket folyton szapulni kell, semmi nem lehet elég jó. Ezzel sok bánatot okoz most Neked. Ő már nem valószínű, hogy változni fog e téren. Te még változhatsz, változtathatsz. Gondolkozz! Keresd azokat a megoldásokat, amik valóban működhetnek! Ne korlátozd a lehetséges megoldások körét azokra, amiket már ismersz! Keress újakat, új megközelítésekből. Én most egy ilyet adtam Neked, biztosan van még több is. Hajrá!
válasza:Apukáddal komolyan el kéne beszélgetned minnél előbb, e amikor épen nincs rossz hangulatban. közösen kéne kitalálnotok valami nem túl hosszú távú tervet, hogyan tudnál a jelenlegi helyzetből kimozdulni és ahhoz utána nagy akaraterővel tartani magad/magatok.
Anyagilag nem tudom, hogy álltok. Ha lehetséges akkor iskola folytatása, új kezdése akár tényleg távol, kollégiumban. Ha nem lehetséges akkor valami okj tanfolyam és munka. lényeg valamit kezdeni kell és Apukád is máskép fog hozzád állni, ha látja, hogy nem hagyod el magad.. persze tudom nem könnyű
válasza:Lelkifurdalást letenni..!
Nagyon fontos!
De néha nagyon nehéz!
--> Kérj szakszerű(!) segítséget hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!