Szokott olyat csinálni vagy mondani az anyósotok amit nehezen viseltek el?

Persze, hogy szokott. Nem nyelek le tőle semmit, ha valami nem tetszik, udvariasan, de határozottan megmondom, hogy ezt ne.

Szerencsére a férjem nem anyuci kedvenc kicsi fia, így ha gondunk van, akkor közösen mondjuk vagy ő szól a mamának, hogy változtasson.

Kb. azóta hülyült meg teljesen, hogy megtudta, hogy babánk lesz. A születése után itt volt egy hetet segíteni, de a végén már a párom mondta, hogy hazaviszi, mert nem bírtuk. Folyton ő akarta megmondani, hogy mit, hogyan csináljak a gyerek körül, osztogatta a kéretlen tanácsait stb. Először akkor fogta be, amikor hallotta a védőnőt, hogy most már hogyan mennek a dolgok a csecsemőápolásban.

Rokkantnyugdíjas, ideje és energiája, mint tenger, folyton velünk és az idősebb fiával van elfoglalva, és úgy kezel minket, mint a kisgyerekeket. (Voltál már fogorvosnál, hat hetes kontrollon, elvittétek-e a gyereket uh-ra, eszek-e rendesen, be van-e takarva az ő unokája....)

Egyébként jó fej, segítőkész, aranyos, nincs vele nagy gond, csak az elvágott köldökzsinórt akarja újra és újra összekötni.

Van de nem komoly. Pl. tavasszal én mindig fogyózom kicsit nyárra (télen mindig magamra kapok pár kilót) és mivel a férjem családja kajaközpontú, ezért szúrja a szemüket. A fogyókúráimkor minden alkalommal megkérdezi amikor náluk vagyunk hogy "van kaja, megint nem eszel? Ejnye nem szabad ilyan drasztikusan koplalni...." Holott SZÓ NINCS koplalásról :) Amikor legtöbbet sikerült fogynom egy nyár előtt, következő év tavaszán ebéd közben mikor megint nem kértem a zsíros sült húsból, meséli a sógorom új csajának: "igen, ő tavaly anorexiás volt"

Na ez mondjuk kiverte a biztosítékot.

Másik: gyereknevelési hülyeségek de ez inkább vicces mint idegesítő :) Ritkán látja a gyereket de mindig tudja mit hogy csinálnak általában a gyerekek (rosszul tudja szinte mindig) ezért készpénznek veszi hogy enyém is.

Kisfiam 7 hónaposan indult el kapaszkodva, ennyit jegyzett meg: "már ideje volt, mert a gyerekek ilyenkor már járnak"

Ezeken csak jót mosolygok :)

Csak olyat mond és csinál.

Muszáj elviselnem, mert mégis csak a férjem anyja, de örülök, ha nem láthatom.

Azt nem tudom, mi lesz vele, ha idősebb lesz, mert a rokonai nem beszélnek vele, barátai nincsenek. Egyedül a fia van, de mivel engem az elmúlt 6 évben csak bántani tudott, én megmondtam a férjemnek, nem fogok róla gondoskodni. Mondjuk férjem se hozná el hozzánk, mert nála is gyorsan ki tudja verni a biztosítékot. :S

Az enyémmel ennél sokkal nagyobb a baj. Vele így a verbális kommunikáció terén nincs bajom, mert soha nem mond semmi rosszat, nem kötekedik és nem baaszakodik velem. 12 évvel idősebb csak nálam, tehát nem is afféle "generációs" jellegű a kapcsolatunk, inkább egyenrangúas. Eddig ez nagyon jó is lenne, csakhogy ő a páromat (a lányát) használja ki anyagilag és tette taccsra az életünket közvetve.

Íme a sztorim:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

No ez rosszabb, mintha arra tenne megjegyzést, hogy középen nyomom a fogkrémet vagy elsózzuk a paprikáskrumplit.

hát anyósomról én se sok jót írhatok.

pedig sokat változott előnyére, de 7 év alatt már beleuntam h. valamit is a kedvére tegyek vagy meghallgassam.

de már nem érdekel.párom kiáll mellettem, és szerintem ez a lényeg:D