Van olyan közületek, akit a szülei kiraktak az utcára? Hogy sikerült talpra állni?

18 évesen én magamtól költöztem el otthonról, mert anyám pokollá tette az életem. Apu 7 éves koromban meghalt.

Egy ideig a nagymamánál laktam, de beszálltam a költségekbe. Sajnos az érettségi írásbeli és szóbeli között volt a költözés és jól elszúrtam a dolgot. De azért az érettségim meglett. Aztán nagyon nehezen állást is találtam és szépen összeszedtem magam.

Amúgy a mai napig nem is tudom hogy lehetett benne mennyi erő. 22 évesen költöztünk össze a férjemmel, közben elkezdtem tanulni, igaz az elszúrt érettségi miatt fizetősön (diákhitelből), de azt hiszem megérte.

30 éves koromra szinte mindent elértem.

Néha mér haragszom anyámra, hogy sosem foglalkozott velem, mióta gyerekeim vannak azóta mutat egy kis érdeklődést, de ennyi.

Soha ne mondd, hogy soha, de nem költöznék vele egy fedél alá SOHA!

30/N

A páromat az úgynevezett apja tagadta ki otthonról és mindenből, mert a párom az egyetlen, akit nem sikerült bábuként mozgatnia. Sajnos a feleségét és a kisebbik fiát továbbra is..

Először hozzánk költözött(én még otthon laktam a szüleimnél), majd 1-2 hónap alatt szuper munkát szerzett, fél éven belül elköltöztünk albérletbe. Már fél éve itt lakunk, anyagilag teljesen rendben vagyunk, persze egy saját lakás/ház szuper lenne. Nem volt könnyű a tavalyi év, de azt hiszem, hosszú távon megérte. Nagyon szeretjük egymást!