Mit tegyek a rasszista és családgyűlölő apámmal?

Mostanság rákattant nagyon a zsidózásra és a cigányozásra, a saját rokonait is el kezdte utálni. A sztori a következő:

Mostohaanyám előtt sokkal rendesebb ember volt az apám. De mivel a mostohaanyám eléggé negatív gondolkozású, ezért a környezében lévő nem túl jó történéseket mégegyszer visszahallotta apám tőle, de ez esetben dühtől fröcsögve.

Ez egy jó ideig el is ment, csak apám újra rákapot a kommunizmusra (annak talán az anarcho-kommunista változatára), elkezdte gyűlölni a gazdagokat. Kitalálta, hogy a régi szocialista rendszerrel nem volt semmi baj, csak a zsidók felvetettek velünk egy halom pénzt, most meg ki akarják írtani a magyarságot, hogy ide telepítsék Izraelt. Az összes gazdag szerinte egy lusta szemétláda ember, ezért elkezdte néhány gazdagabb rokonát is utálni. A közgazdaságtanhoz egyáltalán nem ért, mert nem akar.

Ez napról-napra rosszabbodik. Egyre többször a cigányok genetikai hibái (mert mostohaanyám szerint a génjükbe van kódolva a lopás), a zsidók faji felsőbbségrendűségi érzete, a háttérhatalom (amire semmi bizonyítéka nincs) a beszédtéma. Nem csodálom, hogy anno a pókerarcom miatt egy idő után már senki nem akart ellenem pénzben kártyázni: akárhányszor kiejti mostohaanyám az "Orsós Viktor" szót (semmi bizonyítéka nincs rá, mindig az öt gyerekkel és a "Ráhel nem magyar név" felszólalással jön, meg amit anno a heti hetesben hallot)(nem vagyok Fideszes, Orbánt se kedvelem különösebben, de dühít, ha valakit alaptalanul vádolnak), kijelenti, hogy ez már Cigányország és ők már többen vannak (ezt se tudta bebizonyítani), akárhányszor zsidózik apám és kiirtatná az összes politikust (és helyette a Vénusz projektet akarná), az arcom rezzenéstelen. De a szívem hirtelen haragba szorul és ha apám nem vasipari munkás lenne meg jobban tudnék verekedni, már eltörtem volna mindkettejük orrát és ordítoztam volna velük, hogy bizonyítsák be a hülyeségeiket, vagy a következő a drága (mű)fogaik lesznek.

A mostani húsvét volt az eddigi legpocsékabb. Apám már annyi rokonával összeveszet, hogy már csak a dédnagyanyámékhoz mentünk ki. A bográcsozás is csak egy kis családi körben történt. Pedig a két kezem is éppenhogy elég arra, hogy összeszámoljam az unokatestvéreimet. A mostohaanyám is szereti a rokongyűlöletet, ő a fő gyakorló. Mindent a saját szemszögükből látnak csak.

Szerintetek mit tegyek? Nem bírom ezt tovább nézni, apám néhány szavából meg mátírkodást véltem felfedezni. Nagyon erősen függök tőlük anyagilag, nem nagyon merek mit lépni.