Hogyan lehet ennyire gonosz néhány szülő, és mit lehet tenni ezek ellen?

17/L vagyok...Az a problémám,hogy őszintén nincsen velem semmi olyan nagy gond,amik miatt anyukám így viselkedhetne velem.Tegnap pl bevolt csavarodva a hajszárító zsinórja,és bejött a szobámba elkezdte leverni a dolgaimat a polcomról,csak úgy,meg felakart pofozni,csak ezért.Vagy ha valami gondja van rámtámad,elkezd orditozni hogy menjek el,lakjak apámnál.(Elváltak a szüleim már régen).Nem járok discoba,sehova,egész eddigi életemben egyszer sem voltam discoban.Tavaly elakartam menni nyáron egy koncertre(rockzenét szeretem),szépen megkérdeztem hogy elmehetnék e,ráadásul nem is egyedül mentem volna,hanem felnőttel(barátnőm és az anyukája),azt mondta nem mehetek,mert ez még nem nekem való,maradj itthon a valagon.Nekem lesült a bőr a képemről,mikor a barátnőim szemébe ezt el kellett mondanom,hogy nem engednek el...Velem mindenért kiabálnak,nem engednek sehová.Jelenleg van barátom,jóideje.Már nála aludtam 4x,ugy hogy hazúdtam itthon.Nagyon szégyellem magam ez miatt,bár tudom hogy mások is csinálják ezt,és még nem is akkora nagy bűn.Nem cigizek,nem vagyok alkoholista.Nem is feküdtem le a barátommal...csak jó együtt aludni vele,mert tényleg nagyon szeretem.De mostmár elegem van a hazúdozásból.Szeretném elmondani itthon,de nem merem.Nővérem 19évesen hozott haza először valakit,és elmondta hogy nem szűz.Anya összeveszett a barátjával és eltiltotta tőle,meg elmondta a saját lányát mindennek.Nővérem már nem lakik itthon...Én ezt elszeretném kerülni!A másik hogy anya nem főz nem mos nem takarít.Ötórakor kelek,és ötkor érek haza(bejárás miatt),és ha éhes vagyok én megyek boltba,én főzök vacsorát magamnak,és én fűtök be ha fázom.Hétvégente én mosok magamra.Mindig rendet teszek,mert nem akarom hogy hogyha valaki átjön megszóljon minket,hogy hogy néz ki a lakás belűlről.Hétvégén ott szeretnék aludni a barátomnál megint,de nem tudom mit hazúdjak megint hogy elmehessek hozzá...Tényleg félek hogy mi lenne ha elmondanám,de nagyon szeretném,mert fontos nekem a barátom,és a szüleimet is becsülöm(mégha nincs is miért..:S)...

Szóval emberek!Van még itt más is aki ilyen helyzetben van?Ti mit tesztek ellene?És a kedves anyukák meg apukák,akik szintén igy viselkednek?Miért?

Ha nekem lesz családom,akkor minden nap főzni fogok,várni fogom haza a férjem,meg a gyerekeim,elvégzem a kötelességem,takarítok,mosok rájuk,ez is a szeretet meg a törődés egyik jele...és szerintem erről is szól a gyerek nevelés,egy ilyen példamutatásról...nem arról hogy ugy beszél egy szülő a gyerekével ha rossz napja mint a kutyájával!Mikor egy barátnőmnél vagyok,akkor szinte összeszorul a torkom,majdnem elkap a sírás,mert annyira jó érzés,látni hogy még vannak normális gyerek szülő kapcsolatok is.Nekem ez az egész csak egy álom marad,és még sok hozzám hasonló korú fiatalnak.Nagyon nagy szükségem lenne arra,hogy megértsék hogy épp felnövök.Jövőre főiskolára szeretnék menni,és el kell mennem másik városba ehhez,mert itt nincs főiskola,és a bejárás megoldhatatlan.Nem ilyen szívvel akarok elválni az édesanyámtól.Akármilyen is,én szeretem.De én igy nem tudok élni! : ( Az iskolában teljesen lenéznek meg lealáznak a többeik,mert egésznap depressziós vagyok.Nincs kedvem semmihez,meg mikor hazakell jönnöm a busszal,azon aggódok hogy anya épp min fog ma még veszekedni velem.Alig vannak barátaim,nincs önbizalmam,a nővérem az egyetlen akivel tudok ilyenekről beszélni,de ő sem tud tenni értem semmit,és nem is várhatom el tőle!Ezt a másfél évet igy kell kibirnom : S