Nem értem mért gondolkodok így a párkapcsolatokról. Mit tegyek ellene?

21 éves vagyok, most nincs barátom. Ha lenne, illetve amikor volt szégyelltem a családom előtt. Nem szerettem vele kézen fogva mutatkozni főleg anyukám előtt, csókolózni nem engedtem, nem tudtam felvállalni mint társat. Pedig NAGYON szerettem,de mégis gátlásos vagyok.

Családi összejöveteleken velem korú unokatesóim hozzák a párjukat, átölelik egymást stb. Én ezt nem tudnám megtenni a család előtt. Nem tudom mért, de zavar ...

Talán, mert anyukám egyedül nevelt , férfitársaság nem nagyon volt? Mi ennek az oka? Szeretném legyőzni és nem szégyellni a kapcsolatokat. (csak a rokonok előtt vagyok gátlásos, barátok, idegenek előtt semmi ilyen nincs)

Mit tegyek?:(