Én gondolkodok furán? A családomban konkrétan két gyerköcröl lenne szó! Két unokaöcsröl! Egyik 3lesz másik 3 múlt! Mindkettö úgy mondja a szüleit ha másnak mesél róluk hogy Anyám Apám!

Még egyet mondok, van rokoni körben egy család, kb. velem egyidősek a gyerekek, a fiú Zoltán, no, az érdekesség, hogy őt gyerekkorban piciként is "Zoltánnak" hívták, nem becézték, ez az én fülemnek akkor, néhány éves kislányként ez nagyon furcsa volt, és most is furcsa, de nekik így volt természetes, a gyereknek is (már felnőtt), ők így tanították. Szóval igazából tényleg csak azon múlik, hogy a szülő hogyan szoktatja a gyerekét.

Nálunk a szülői elnevezés gyerekkorban "apu", "anyu" volt, a nagynénik-nagybácsik "nénje"-"bátyja", nagyszülők, testvéremet sokféleképpen hívtam, mostanra (18 éves, nálam legalább másfél fejjel magasabb) Öcsi, és marad is ez, az anyu elnevezés maradt, az apu apámra módosult (sokat ártott, nem tudom évek óta apunak nevezni), a nénjézésről-bátyjázásról leszoktam, tőlem nagyon idegen, már gyerekként is az volt, csak akkor még nem volt más alternatívám, mert mást nem hallottam, nagynéni-nagybácsi vagy egyszerűen néni-bácsi maradt.

Szóval most kicsiként a szülői nevelés hatását hallod, ha idősebbek lesznek, változhat, de ezt majd ők, a gyerekek fogják eldönteni, illetve magukról rászoknak, ahogy érzik.

A kicsitol ne ugy vedd az anyam, apam-at mint egy felnottol! Mert a kicsi ugy gondolja, hogy az o anyaja, es apaja, ezert mondja igy, hogy anyam, apam. Mashogy ertik ok, mint egy nagy tinedzser, vagy felnott!

Kepzeld, az en kisfiam is igy mondja, sot meg sokszor nekem is mondja, hogy anyam gyere ide, pedig kicsi o is. Tudom, hogy nem ugy gondolja a gyerekem, hogy: He, anyam, gyere mar ide... Hanem ugy, hogy en anyukam, csak o egybe vonja.

A hangsulyt nem lehet erzekeltetni itt a gepen sajnos, de remelem erted.

Az en anyam, az en apam. De, szolhatsz is a gyerekeknek, nincs ebbol semmi!

Még egy eszembe jutott, de ez lesz az utolsó, ígérem :-D

Szóval mikor kicsi voltam, akkor engem úgy tanítottak, hogy a felnőtteknek úgy köszönjek, hogy "kezitcsókolom". Bekerültem az általános iskolába, 2. osztályos koromtól nem köszöntem a tanított módon, hanem "csókolom"-ra módosult, mivel az osztályból a többi gyerektől pedig ezt hallottam legtöbbet, idegenné vált a korábbi köszönési forma, mert jóformán csak én köszöntem úgy (legfeljebb még 1-2 osztálytársam, de nem mi voltunk többségben), és én is erre a "csókolom" köszönési formára szoktam át (azóta se használom a másikat, ha így köszönök valakinek).