Én gondolkodok furán? A családomban konkrétan két gyerköcröl lenne szó! Két unokaöcsröl! Egyik 3lesz másik 3 múlt! Mindkettö úgy mondja a szüleit ha másnak mesél róluk hogy Anyám Apám!

Én is csókolommal köszönök azoknak, akik piciként is ismertek, kivéve, amelyikük felajánlotta a tegeződést, de ez már nem volt olyan könnyű átszokás mindenkinél, mint gyerekként, némelyiküknél hetekbe-hónapokba telt, mire megszoktam, hogy már tegeződünk. :-)

Szerintem ez egy bolhából elefántot-típusú kérdés, amin nem kéne agyalni. Van, aki így szólítja a szüleit, van, aki úgy. Ismerek pár embert, aki pl. az anyukáját "édesanyám"-nak szólítja, szerintem szép, de én azért nem fogom így hívni anyámat, hiszen világéletemben úgy szoktam meg, hogy mások előtt anyámra anyámként, apámra apámként hivatkozok, nem pedig anyuciként vagy apukámként. Nem érzem ezt sem ridegnek, sem távolságtartónak, egyszerűen jelzem, hogy ezek a bizonyos emberek milyen rokoni kapcsolatban állnak velem, minden sallang és üntyürü-püntyürü gügyögés nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy ne tisztelném, ne szeretném őket, egyszerűen idegesít a gügyögés.