Hogyan lépjek ezen túl?
Az a baj,hogy felnőtt nő létemre gyerekesen viselkedem,hiszen iszonyúan ragszkodom a múltamhoz,és képtelen vagyok elengedni és feldolgozni a fájdalmat és haragot,amit érzek.Még mindig szeretek egy olyan férfit,aki átvert,megalázott,és válogatott sértéseket vágott a fejemhez.Ráadásul mindez lassan öt hónappal ezelőtt történt,de még mindig nem telik el úgy nap,hogy ne jönnének fel bennem a régi emlékek,és hogy ne gondolnék Rá.Holott abszolút nem érdemli meg...A mai napig pokollá teszi az életemet a gondolat,hogy ő mással viháncol vígan,miközben én nyelem a könnyeimet,ráadásul tejlesen kifordult önmagából,megváltozott,és a nőjével együtt röhög rajtam.Mindketten lenéznek,és a nyomoromon élvezkednek.
A gond az,hogy én is változtam negatív irányban,öt hónapja nem vagyok önmagam,egy meggyötört arcú zombi vagyok,kiül az arcomra a fájdalom,elég mély depresszióba estem még tavaly ünnepekkor (Szenteste előtt szakított velem),és azóta képtelen vagyok kikecmeregni ebből a gödörből,fogytam is sokat.
Hiába dolgozom,vezetem a háztartást,heti öt napot pörgök a munkahelyen,de az agymat nem bírom leállítani,folyamatosan ezen pörgök.Lassan úgy érzem,megőrülök...Egyszerűen annyira függök egy aljas embertől,akár a drogtól,én nem is értem saját magamat.
Próbáltam a negatívumokra gondolni,az sem segített.Egyszerűen nálam ennyire elnyúlik az úgynevezett gyászidőszak,de vajon ez normális?Szerintem egyáltalán nem.Szóval látom én a problémámat,de mit tehetnék még?Mániákus vagyok,vagy elmebajos,nem is tudom.Képtelen vagyok feldolgozni ezt az egészet.Mit tegyek?
válasza:Én 6 hónapja olvasok mindenféle önsegítő könyvet. Hát nem sok sikerrel. A helyzet hasonló, folyton Ő jár a fejemben. Igaz, azért Ő nem követett el ellenem ilyen dolgokat, csak szimplán elment, nekem pedig borzasztóan hiányzik :(
És sajnos reménykedek is. Mert ha megpróbálom nem tenni, csak még rosszabb. Szóval bennem a remény tarja a lelket, aztán ha az is elmúlik.... akkor passz :(
válasza:
válasza: válasza:Nincs bajod 5 hónap nem olyan vészes majd ha már több mint egy év na akkor kell dokit keresni. Amúgy szedj fel valakit, járj sokat szórakozni ne csak melózni, meg otthon takaritgatni. Járj bulizni, új emberek, új élmények, új szerelem rögtön elfelejted.
Logikus szemmel is gondolj bele kicsit az ex és az új párja nem beszél a volt barátnőröl, ez az utolsó téma ami felmerűl egy kapcsolatban tehát nem röhögnek rajtad.
válasza:Megértelek. Nem könnyű, de túl kell lenni rajta, és előbb-utóbb túl is leszel. Azt írod: nyelem a könnyeimet. Először ezen kell túl-lenned: ne nyeld a könnyeidet, engedd szabadjára. Először engedd meg magadnak, hogy "EL-sírd" a könnyeidet, a könnyeiddel együtt távozik a fájdalom nagy része is. Ne állj ellent a fájdalomnak, ne állj ellent a könnyeidnek, ne állj ellent a haragodnak, a felháborodásodnak, dühödnek és ami benned van. Visszafojtani a feltörő érzelmeket a legrosszabb. Amíg belülről feszít, és ki akar törni belőled, és mindezt nem engeded meg, addig csak szenvedni fogsz és sosem fogsz tudni tőle szabadulni. Hiszen te magad "tartod vissza"!
Amikor otthon magadban vagy akár csak egy pár órára, végy elő egy kispárnát és egy söprűt vagy nyujtófát. Kezdd el vele a párnát püfölni (jelképesen őt vered) és hangosan mondd el "neki" a benned levő bánatot, haragot, az összes indulatodat add ki magadból. Amikor már elfáradtál, vagy kitör rajtad a sírás, engedd, ne állj ellent.
Érezni fogod, hogy valamennyire megkönnyebbültél, és belülről sem szorít már annyira.
Másnaptól kezdj új életet: járj el futni, vagy rendszeresen naponta úszni, keress (ha igazán keresed, találsz) új elfoglaltságot. Ez is segít átlendülni a jelenlegi depressziós állapoton. Mellette új embereket ismersz meg, új környezet, új benyomások. Jó terápia az is, hogy elkezdünk "odafigyelni" más emberekre, meghallgatni őket, talán még az is előfordul, hogy esetenként tudsz nekik valamiben segíteni. Ezek új érzéseket, új önbecsülést ad neked.
Tudom, nem könnyű, de azt is tudom, ha végig-csinálod ezt a "terápiát", az használ!
válasza: válasza:Biztos nagyon szerelmes lehettél bele...
De ahogy magad is megállapítottad, baromira nem érdemi hogy még csak rá gondolj is. Valahogy próbáld meg elfogadni, hogy külön váltak útjaitok. Inkább járj nyitott szemmel, hátha valaki csak rád vár! De ha azon a marhán keseregsz, akkor nem fogod észrevenni.
Örülj, hogy van munkád, és zajlanak körülötted a dolgok.
Az 5 hónap szerintem nem sok, nem ez a baj. Hanem hogy még egyet sem érdemel.
Én még gyerekesebb vagyok akkor, mert én meg simán kesergek 1 évet is olyan miatt, akivel nem is volt kapcsolatom sose, csak amolyan szerelem első látásra... De ez más, az illetőt nem ismerem, nem bántott tudatosan, stb...
Viszont amikor értelmetlenül szakított velem egy srác, (igaz előtte már én is tervezetem, de adtam még neki esélyt a megismerésre), akkor bőgtem egy teljes napot, egy ideig szomorkodtam, de 2 hónap után már tudtam jókedvűen keresgélni...
válasza:Jaj szegénykém. :( Én is hasonló helyzetben vagyok. :( Ne tudd meg, miket tett velem. Konkrétan még meg nem vert, de minden mást, amivel meg lehet bántani vagy megalázni egy embert, azt ő megtette már. Ilyenkor igaz ez: "Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer.. utoljára.."
Sajnos nekem sem megy a továbblépés. Önmagam csapom be, amikor úgy érzem, hogy menni fog. Nem tudom, mi a megoldás. :( Túlságosan szeretem őt, még ha ő nem is érzi ezt. Függök tőle. Ha van kedved, levelezhetnénk. Hátha erősítenénk egymást, vagy legalábbis megbeszélhetnénk a dolgainkat. Persze csak ha van kedved.
Köszönöm szépen mindenkinek,nagyon kedvesek vagytok,és megfogadom a sok jótanácsot! :-)))
Utolsó,megkérdezhetem,hány éves vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!