Így hogy legyek jóba a párom szüleivel?

Te mész hozzájuk, akkor neked kell jónapotot mondanod, vagyis neked kell közeledned feléjük. Nem pedig fordítva.

Miért nem próbálod megismerni a párod szüleit? Az anyukájával együtt is megfőzhetitek a vasárnapi ebédet, közösen is elmehetnétek sétálni, kirándulni. Ezek a közös programok fogják majd elmélyíteni a barátságot. Valahol csak el kell kezdeni!

Egyet értek az utolsóval...

Engem ki sem állhatnak, mégis oda kell mennem...hidd el, ez sokkal rosszabb!

Az exem anyukája sem volt beszédes. Mondjuk mi csak vasárnaponként mentünk hozzá ebédre. Nekem pedig állatira kínos volt, hogy mire odaértünk, az ebéd az asztalon volt, megebédeltünk, aztán jöttünk is el.

Én is azt hittem, hogy nem szeret engem, azért nem beszélget velem.

Aztán megdícsértem az ebédet, kérdeztem, hogy tudok-e valamit segíteni, ne hozzunk-e valamit, nincs-e kedve eljönni velünk vásárolni, mert akkor nem kell egyedül hazaciplenie az árut. Megkérdeztem, mi volt az orvosnál, hogy van, stb. Meg vittünk neki néha virágot, bonbont, stb. Kis apróságokat, de örült nekik.

Aztán egy idő után már ő is kérdezett, sőt sokszor direkt olyanokat főzött, amiről tudta, hogy szeretem, vagy amiket megdícsértem. Meg eljött velünk párszor vásárolni, stb. A párom teljesen le is volt döbbenve, azt mondta, még soha egy barátnőjével sem ment el az anyukája sehova.

Szóval szerintem kis lépésekkel kéne kezdened. Szerintem nem tudják, hogy hogyan fogjanak hozzá. Az apukája-ahogyan írtad-, próbál veled beszélgetni. Gondolom ez az egyetlen közös téma, ami jelenleg adott közöttetek. Vagyis ő már TETT LÉPÉST, most te jössz. Próbálj meg valami más témát felvetni. Akár hobbi, tv műsor, stb.

Attól, hogy egy szülő szülő, valahol mi is gyermekiek maradunk, és nem változik nagyot az ember lényegében, attól, hogy szülővé válik. Lehet mindig is ilyen típus volt. Nem kell többet várni a szülőtől sem.

Nos, mikor náluk vagy, érdeklődj felőle. Kérdezd, meg pl. , hogy hogy van, fárasztó napja volt e stb. Aztán magadról is pár szót, hogy neked ez volt ma, de végre a barátoddal lehetsz kicsit. Neked kell próbálkozni, főleg ha beszédes vagy. De én ebbe belekavarodtam már, hogy beszédes vagy e, vagy begubózó inkább.

Azt, hogy miről beszél az apja, tök mindegy, ne kezd kritizálni. Ő nevelte a fiát, akit szeretsz. Fölösleges apróságokba belekötni, hogy nem érdekel stb. Egy anyós após kapcsolaton dolgozni kell, kiérdemelni egymástól, hogy rendesen szóljunk egymáshoz. Lassan közeledni szépen. Nem kötözködni. Sose lesznek ők azok akik mindenben megfognak felelni neked és fordítva is igaz. Azzal foglalkozz amit adnak. Van egy szerethető fiuk, beengednek magukhoz, stb. Nyugodj le, kezdj el felnőni mostmár és komolyabban látni a világot, minthogy kötözködésen filózni.

Beszélgetni legjobban úgy lehet valakivel, aki kevésbé beszédes, hogy kérdéseket teszünk fel neki. Még ha röviden is válaszol, de érzi, hogy próbálkozol, és attól, hogy nem látszik rajta, mert olyan típus, lehet, hogy értékeli, és amíg tényleg nem bánt, addig fogadd el ezt így. Érd be rövid válaszokkal, aztán mondd, mostmár kicsit bementek kettecskén lenni. Valahogy így.

Bizony tartsd is magadban. Az, hogy elmondod a barátodnak, mi nem tetszik az apukájában, ha úgy is reagál, hogy igazad van esetleg nem esik jól neki, de ezt nem fogja neked elárulni. Senki (vannak sajna kivételek) nem szereti, ha a szüleit kritizálják. Még ha mi magunk időnként mondunk is rájuk negatívat. Mástol hallani egész más. Erre vigyázz ! Előbb utóbb úgy érezheti ő a barátod köztetek van és rágódik, és ez nem jó érzés.

Nem vagy paraszt, ha nem tudtál valamiről és nem ajánlottad fel segítségedet.

Nyugi van ! A jó kapcsolatra kell törekedni és kész. Úgy mindenkinek jobb lesz.