Hogyan legyek bátrabb, nyitottabb a párom szüleivel?
Másfél éve mindjárt hogy együtt vagyok a párommal, de mikor náluk "kell menni" előre stresszelem magam...pedig tényleg az anyukája kifogástalanul aranyos...az apukájával vannak fenntartásaim, nem mintha ő nem lenne rendes, csak ő olyan kis "méregzsák"...
ha megyünk arrafelé én inkább a ház előtt megvárom a páromat, mithogy bemenjek, mert kitudja mit gondolnak majd? vagy állandóan az van bennem, hogy vajon zavarok? jajj vajon mit fognak szólni? vajon igy vajon úgy? ez olyan kellemetlen...:( de olyan kis szégenlős vagy nemistudommi vagyok...mit tegyek hogy ez változzon? olyan "bénának" érzem igy magam...
Én képes voltam a leendő anyósjelöltemet is megszeliditeni másfél év alatt, pedig nekem tényleg nem volt könnyű dolgom vele.
A lényeg, hogy légy nyitott és mosolyogj, akkoris ha éppen semmi kedved hozzá. Viselkedj természetesen, érdeklődj a hogylétükfelöl, mesélj magadról is. Ha mondanak valamit, tégy úgy,mintha egyetértenél velük xd És természetesen légy mindig figyelmes, tisztelettudó.
sokan éreznek így... én pl. bármilyen nagyobb családi összejövetelnél:)
Figyelj. Ne stresszeld magad, nem hinném h zavarnál náluk, hiszen a pároddal vagy, aki nagyon szeret+gondolom előre megbeszélt időpontra mentek. Mit gondolnak? Ha az anyukája rendes, akkor nyilvánvalóan csupa jót:) Hiszen általában az anyós a kritikusabb:D Az apukáját meg fogadd el úgy ahogy van.:) És amúgy is, neked csak magadat kell adnod, légy illedelmes,tisztelettudó,stb és ennyi. És szerintem megbeszélheted a pároddal, hogy milyen félelmeid vannak, hátha megnyugtat.
Köszi a válaszokat.
Igen szoktam mondani a páromnak hogy idegeskedek:P persze ő mondja hogy dehogy is, meghogy nem zavarok, meg az anyukája szeret, meg ha rég nem voltam náluk akkor kérdezik hogy hol vagyok, miért nem megyek. mégis állandóan agyalok...
jaaaaaa a nagyobb összejövetelekről inkább ne beszéljünk:P :D
üdv:)
" A lényeg, hogy légy nyitott és mosolyogj, akkoris ha éppen semmi kedved hozzá. Viselkedj természetesen..."
Na ezt oldd meg! :)
"ha megyünk arrafelé én inkább a ház előtt megvárom a páromat, mithogy bemenjek, mert kitudja mit gondolnak majd..."
Szerintem inkább azon gondolkodhatnak el, hogy ha már úgyis arra jártatok, Te miért nem mentél be hozzájuk. Hidd el, ez furábban veszi ki magát, mintha kedvesen beköszönnél, elbeszélgettek néhány szót, és aztán mentek tovább.
Átérzem egyébként a problémádat, az emberben mindig van valami "fenntartás" a párja szüleivel kapcsolatban, vagyis inkább valami megfelelési kényszer-féleség, szeretné, ha elfogadnák... De Neked nagyon nagy szerencséd van (ahogy nekem is - remek anyósom és nem rossz apósom van :), szóval gondolj ilyenkor inkább arra, hogy másoknak nem ilyen jut, rengetegen kínlódnak a párjuk szüleivel, akik soha nem fogadják el őket, mindenbe beleszólnak, zsarnokoskodnak, stb. És így talán könnyebb egy kicsit örülni annak, hogy Téged alapból elfogadnak és szeretnek :)
egyet értek az elöttem szólokkal,mindíg legyél kedves velük meg mosolyogj,ne legyél távolságtartó mert akkor ők is azok lesznek mert azt fogják gondolni nem szimpatikusak neked...
nálunk egyébként fordított a helyzet mert a barátom apja sokkal aranyosabb velem mint az anyja. az anyja az állandóan kitalál valamit hogy hétvégén véletlenül se lehessünk együtt,mindig az a baja hogy a barátom álandoan nálam van ,egyszóval féltékeny,igazából egy héten 3szor láthatom a barátom és ez az anyjának sok...még mindíg kisgyerekként kezeli a fiát aki mellesleg 22éves iszonyatosan idegesitő tud lenni mégis mindíg próbálok kedves lenni vele képzelheted één mennyire nem szeretek bemenni hozzájuk...:)
ugyhogy sokkal könnyebb helyzeted van lényeg hogy legyél velük kedves és ők is azok lesznek hidd el:) sok sikert
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!