Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy mentsem meg ezt a kapcsol...

Hogy mentsem meg ezt a kapcsolatot? Mit tehetek még?

Figyelt kérdés
Párom (férjem) alapjáraton nem egy jó kedélyű személyiség. Sosem volt az, mindig voltak erre utaló jelek, de az évek során ez rosszabbodott, annyira, hogy többször érzem úgy, képtelenség vele élni. Az alapszemélyisége sem nagy segítség a dologban, folyton elégedetlen azzal, ami van, végtelenül kritikus, és képtelen élvezni/megbecsülni, amink van. Itt hozzátenném, hogy a mai magyar átlag életszínvonalnál jóval magasabb életszínvonalon élünk. Gyanús, hogy kissé depis is, de inkább dühösnek nevezném, haragban van az egész világgal, de amit nem vesz észre, hogy a probléma az Ő maga, önmagával nincs rendben úgy összességében. Nagyon nehéz vele, főleg, mivel Én nem vagyok konfliktus kerülő, vele ellentétben, és előbb robbanok, mint gondolkodok sokszor. Nem tudom ki látta a filmet, a címe most nincs meg, Adam Sandler és Jack Nicholson játszik benne, Jack egy terapeuta, Adam pedig egy fiatal srác, akit a barátnője trükkösen düh kezelési terápia alá von Jack segítségével. Na, férjem pontosan ez a fiatal srác, csak meg kell szorozni az állapotát úgy százzal. Mit csináljak, hogy segítsek a helyzeten, hogy ne fajuljon szakítássá, válássá? Tanácsok?
2011. ápr. 27. 12:14
 1/10 anonim ***** válasza:
76%

A helyi családsegítőkben általában van ingyenes pszichológus, párterápia...az tuti segítene, de ha a férjed ennnnnyire ilyen, biztos nem is hajlandó ilyesmire...


Mi is hasonlóképp voltunk, Én mondtam a férjemnek, hogy vagy jön, vagy pakolhat, mert nem bírom.

Javult a helyzet...de mostmár azóta eltelt 6 év, és megint negatív, szóval nekünk se ártana...


Láttam a filmet...

2011. ápr. 27. 12:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
7%

Biztos emiatt fogsz elválni, ha olyan jól éltek......Ne etes már.

Pénze van, te meg legyél jobban a kedvébe, ennyi.

2011. ápr. 27. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
75%
Második neked mi bajod van úgy mégis?? Ha az én férjem lenne lóvés de semmit nem lehet vele kezdeni bizony én is elhagynám, sokkal többet ér egy normális kapcsolat. Amúgy meg mi az, hogy a férjnek van pénze? Talán közös a vagyon nem???? Jézus...-.-
2011. ápr. 27. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%

Párod mennyire érzékeli a probléma súlyosságát? Tudod neki jól kommunikálni, hogy erre rámehet a kapcsolatotok, vagy elutasítja ezt a gondolatot és tagadja a problémának még a létezését is?


Gyerekek vannak? A gyerekeken le lehet mérni, ha a szülők kapcsolatával gondok vannak, mekkora azoknak a súlya? Mert ha súlyos, akkor a gyerek ezt jelzi, szélsőséges esetben akár pszichés eredetű betegsége is lesz. Nem minden esetben egyértelmű, ha a betegsége pszichoszomatikus, ám ha eleve innen közelítesz, akkor nagyon gyanús lehet egy amúgy "sima" fertőzés is. (Mi dönti el, hogy ki kap el egy fertőzést? A saját védekező rendszer. Az mitől függ, hogy milyen erős? Az általános közérzet bizony befolyásolja. Persze a táplálkozás, életmód stb. mellett.)


Mit tehetsz még? Érvelj! A leírásodból nem derült ki egyértelműen, csak valószínűsítem, hogy az ilyen személyiség okos és logikus gondolkodású. Tehát hozz fel megdönthetetlen érveket a mellett, hogy szüksége van a mostaninál jobb önismeretre. Nem azért, mert most rossz, vagy gond van vele (ezt bárki támadásként élné meg), hanem mert lehetne még jobb. Mivel folyton elégedetlen, ezért törekszik a tökéletesség felé. Ez ebből a szempontból jó, segít Neked. Ha eljut olyan pszichológushoz, aki képes neki segíteni, akkor az ilyen okos és logikus személy képes a felismerésekre, amire szüksége van. Ehhez csak annyi kell, hogy lássa a problémát magát.


Az akadály az, ha a környezetét lenézi, nem érzi, hogy szüksége lenne segítségre. Erre utal sajnos az a része az írásodnak, hogy haragban van a világgal. A világban valóban sok a rossz. Ám sok a jó is. Ezt pedig úgy erősítheted benne, ha folyamatosan felhívod rá a figyelmét. Egyszerű dolgokra gondolok most. Ha valami jó Neked vagy úgy érzed, hogy jó Neki, esetleg mindkettőtöknek, azt ne hagyd szó nélkül, mindig tegyél rá egy megjegyzést. "De jó, hogy elértük ezt a zöld lámpát!" "Szuper, hogy kaptam a kedvencemből a boltban." stb.

2011. ápr. 27. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%
A férfiaknál a depresszió sokszor nem sírdogálásban, hanem az általad leírt tünetekben jelentkezik. Beszélj előbb a háziorvossal, mondd el a gyanúdat a depresszióra. Majd vidd el a férjed. Majd a doki vagy a nővér ad tanácsot, hogy hogyan. El ne hagyd semmiképp most, segítségre van szüksége.
2011. ápr. 27. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
Ha az orvossal nem jutnál dűlőre, akkor keress te egy pszichológust, vele beszélj. Ő fog segíteni. Esetleg először otthon azt mondjátok, hogy neked van szükséged, aztán meg hogy miattad beszélne vele a doki.
2011. ápr. 27. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a normális válaszokat, és egyvalamit tisztáznék, csak a "rend" kedvéért: nem lóvés férjem van, Én meg ülök a seggemen, hanem Én is ugyanannyit leteszek az asztalra, mint Ő. Kemény 12 év munka van a hátunk mögött, ami eljuttatott a jólétig. Mindketten felsővezetői pozícióban dolgozunk ma már nem kis reputációval bírva, igaz, más-más területen. Tehát, kedves második, igen, pontosan ezért elválnék, amit leírtam, mert amúgy sem anyagilag, sem lassan érzelmileg nem függök a férjemtől. Ha a kislányunk nem imádná az apját, talán már rég együtt sem lennénk. Ennyit erről, és szomorú, hogy Te is, mint sokan, magukból indulnak ki....
2011. ápr. 27. 13:57
 8/10 A kérdező kommentje:

Szia 12:34. Köszönöm az értékes kommenteket. Nagyon beletaláltál a dolog lényegébe minden mondatoddal. Válaszolva a felvetettekre, férjem érzékeli a problémát valamilyen szinten, de nem önmagát érzi a probléma forrásának. Eleve egy olyan személyiség, aki számára az utolsó tényező önmaga egy probléma forrásának keresésekor. Nem tagadja a probléma létezését, de önmagát érzi legkevésbé "hibásnak". Tehát, nehéz neki jól kommunikálni a dolgot, mert önmaga az utolsó, még az utolsó sem, akit/amit számításba vesz.

Igen, van egy kislányunk, 2 és fél éves, és annyi intelligencia természetesen szorult belénk, hogy Őt maximálisan "kizárjuk" a problémáinkból, de, rosszabb napokon, időszakokban köztünk bizony összeköthető egy-egy kisebb betegsége az aktuális otthoni hangulattal, még úgy is, hogy mindenáron megpróbáljuk elkerülni, legalábbis Én biztosan, hogy Ő egy fikarcnyit is érzékeljen a helyzetből.

Férjem valóban okos, és logikus személyiség, érvelő művész, megfoghatatlan, profi, mindig előbbre jár egy lépéssel, mielőtt feltesznek neki egy kérdést, Ő már válaszolt is, de, önismeret terén tévúton jár, szerintem. Ő hibátlannak látja önmagát, hozzáállását a világhoz úgy lehetne lefesteni, hogy "mindenki hülye, egyedül Én vagyok normális....". Végtelelnül kritikus, persze mindenki mással önmagán kívül, és többnyire jogosan, éppen ezért nem értem, hogy hogyan tud önmagával szemben így félrevezetődni. Ez a rész az, ahol egyszerűen tehetetlen vagyok. Élő példákkal, megdönthetetlen érvekkel érvelve sem tudom rábírni, hogy lássa be, probléma van, konkrétan vele. Bár lehet, hogy ahogy írod, rosszul közelítem meg, mert támadásnak veszi az efféle kirohanásaimat. Mert, mint ahogy írtam, nem vagyok túl türelmes, hirtelen robbanok, és lehet, olyasmit is mondok ilyenkor, ami előtt jobb lenne gondolkodni, aztán beszélni. Igazából nem tudom, hogyan fordítsam a tökéletességre törekvő személyiségét használva a javamra úgy, hogy azt érjem el, amit kellene, hogy felismerje, baj van vele, valamin változtatni kell. Látja a problémát, de nem úgy, ahogy Én, nem érzi magát, a viselkedését, a depresszióját annak, ami.

És az utolsó akadály, hogy valóban "lenézi" a környezetét, jobbnak hiszi magát másoknál, igen, ez is hozzájárul, hogy haragban van a világgal, igazából önmagával. Mindehhez még hozzájárul az atmoszféra, amiben felnőtt, és nem szerette, de mégis arra utaló jeleket látok, hogy azt igényelné, de ezt itt most már nem részletezném, így is túl hosszú lett.

Szóval, zsákutcában érzem magam....

2011. ápr. 27. 14:28
 9/10 anonim ***** válasza:

Ne add fel, van kiút, én vagyok rá az élő példa! Azért tudtam ennyire jól a tünetekből megállapítani a többit, mert arra tippeltem, hogy a párod hasonló helyzetben lehet, mint amilyenben én is voltam. (Persze, lehet ezen nevetni, hogy "mert mindenki magából indul ki", azonban itt ehhez még hozzájött az is, hogy a tüneteink is nagyon hasonlók voltak. Ami viszont már nagyon nem mindegy.)


Olvass pszichológiai könyveket! Lehetőleg előtte, hogy Ő is jól lássa! Hátha felébred benne a kíváncsiság, és elolvassa őket Ő is. Beszélgess vele erről! Ha ennek nyomán felébred benne a kétség is, akkor máris nyert ügyed van. Jelenleg úgy tűnik, az egója elnyomja minden ilyen törekvését, csírájában fojtva el bármilyen ezirányú kitörési lehetőséget. Ez persze nagy baj, de még nem végzetes!


Ajánlhatok konkrét könyveket is. Helyedben előre venném Eva-Maria Zurhorst - Szeresd önmagad és mindegy, kivel élsz c. könyvét. Azért, mert ez segít Neked addig is, amíg a probléma megoldódik. Mert ez nem 1-2 nap lesz. (Bár tévednék!)

2011. ápr. 27. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:
Szia újra. Nagyon köszönöm a jó tanácsokat. Megpróbálkozom vele. Tudom, hogy nem lesz könnyű és rövid, de már annak is örülnék, ha megállna a mélyrepülés, ami már kicsivel több, mint másfél éve tart, és csak rosszabb, és rosszabb. Jó lenne már elérni a mélypontot, ahonnan már csak felfelé megyünk. Sajnos, a túlzott mértékű igazságérzetem sem segít rajtunk, mert nem szoktam finomkodni, ha úgy érzem, vagy olyan a szituáció, hogy csorbulni látszik az önérzetem, az igazam. És elég konkrét és támadó tudok lenni ilyenkor, mivel, természetesen, hát ki máson, rajtam csattan minden "keserűsége". Olyan, mintha engem hibáztatna az Ő "nyomorúságos" életéért. És ezt nagyon rosszul viselem, és rendszeresen hangot adok neki, mert Én meg úgy látom, hogy már a nagy jó dolgában nem tud mit kezdeni magával. Az utóbbi hónapokban sokszor álltam már közel ahhoz, hogy feladom, és véget vetek a közös életünknek, egyre több a tüske, és míg egy ideje még elég könnyen vettem a rossz napokat/helyzeteket, mára már végét járja a türelmem, és minden apróságon robbanok. Nem vagyok az a megalkuvó típus, aki a család egybenmaradása érdekében meghúzódik, csendben marad, és tűr. Sajnos, a saját családjában ezt tapasztalta mindig is, nem azért, mert az édesapja is efféle problémákkal küzdött volna valaha, szimplán azért, mert édesanyja egy néma, mártír házirabszolga. Ezért is Én szívok.... elolvasom a könyvet, amit javasoltál, mindenképpen, és mégegyszer köszi. A tanácsokat is, próbálkozom tovább, aztán lesz, ami lesz.
2011. ápr. 28. 07:20

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!