Terhes vagyok, hogy mondjam el anyunak? És mikor?

Akkor legyen még egy negatív példa, mert nem mindig szép és jó minden.

Tavaly decemberben én is terhes lettem, már megvolt az időpont is hogy mikor kell az orvoshoz menni ultrahangra, nem tudtuk hogyan mondjuk el a szüleinknek, mi sem élünk együtt, és dolgozunk mind a ketten, de páromnak van még elég sok adóssága, szóval nem tudtuk mi lesz...

Az orvosi időpont előtt egy nappal elkezdtem vérezni, bementünk este az ügyeletre, azt mondták elment, vagyis nem látnak semmit, bent kell maradnom.Szóval a kórház parkolójából fel kellett hívnom anyukámat, hogy miért nem megyek haza.Elmondtam,hogy most lehet elvetélek, azt mondta semmiképpen NE tartsuk meg, nem kell!!!Majd lesz később, ha már meglesz mindenünk.Mondtam, hogy de mi szeretnénk megtartani, hogy de nem!Mindegy,lényeg, hogy elment, és vele együtt a kedvem is az egész gyerek témától most már egy jó időre.Párom is elmondta anyukájáéknak, hogy kórházban vagyok.Hasonló reakció:hogy biztos oda akarom vinni a gyereket a nyakukra, és hogy ő se vitte az anyja nyakára a saját gyerekét.

Már nem tudok úgy lelkesedni a kisbabákért, mint előtte.Azt terveztem, hogy 25 évesen szeretnék szülni, egyre kevesebb esélyt látok rá.Nem azt mondom, hogy megundorodtam a babáktól, csak egyszerűen nem tudok már velük mit kezdeni, nem váltanak ki belőle érzéseket, hogy jajj de cuki, de megszeretgetném...Csak nézem őket, de már nem olyan mint előtte.

Egy világ tört össze bennem, anyukámmal kapcsolatban, azt hittem támogatni fog, és örülni, de rájöttem, hogy nem, és ha valami bajom van, beteg vagyok rögtön jön a kérdés, hogy "nem vagy megint terhes"??? Miközben fogamzásgátlót szedek.

Nem is biztos, hogy akarok már gyereket valaha.

24L-32F

Felnőtt ember vagy, ha most jön a baba és megtartjátok akkor legyetek nagyon boldogok.

Meg lehet ezt csinálni egyik ismerősöm is így járt, csak neki már a második gyerek jött diplomázott, és közbe házat is építettek és még szült is.

Nincs lehetetlen

Sok-Sok Boldogságot és egy kalappal:)

gondolj arra,lehetne rosszabb is! a lánya vagy,szeret! csatlakozom ahhoz a válaszadóhoz,aki azt írta várd meg a megfelelő pillanatot!

24L nagyon szomorú a történeted,remélem jobbra fordul minden,és tovább tudsz majd lépni ezen a nehéz időszakon!kitartást!

Köszi a vigasztalást!

Remélem egyszer túlteszem magamat rajta.

Előtte nagyon lelkesedtem, hogy ha úgy alakul bármikor jöhetne a baba, hát nem...

És még valami:Elírtam:24L-33F (most volt a szülinapunk, és még szokni kell :)

Gondolom, hogy most aggódsz, de remélem idővel felszabadultan tudsz majd örülni a babának.

Egy kis "segítségként" leírom, hogy a barátom öccse és a barátnője is ugyanígy jártak.

Egyszer csak ott voltak a hírrel, hogy jön a baba.

A szülőknek is pár héttel később mondták el ők is, nagy volt a meglepődés, de az első "sokk" után mindenki örült neki. :)

Nekünk is csak később mondták el, először el sem hittük, azt gondoltuk vicc.

Ők akkor 23 és 24 évesek voltak és egyiküknek sem volt lakása (a srác barátomékkal, tehát a tesóival lakott együtt, a lány otthon a szüleivel), szóval ők sem voltak túl jó anyagi helyzetben.

Aztán persze mindenkitől jöttek a babaholmik, játékok, kis ruhák :).

Végül megszületett a kislányuk, aki most lesz lassan 2 éves.

A srác hónapokig ingázott a lakásuk és a lány szüleinek a lakása között, hogy együtt lehessen a babával és vele.

Egy éve sikerült összeköltözniük albérletbe, a picinek is van egy kis szobája.

Nem élnek luxusban, de mindenük megvan, ami a boldogsághoz kell.

A picit pedig mindenki imádja, nagyon sok ember van, aki foglalkozik vele, ilyenkor a szülők tudnak egy kicsit szusszanni :).

Egy szó, mint száz, kezdetben náluk is elég rosszul indultak a dolgok és minden bizonytalan volt és mondhatnánk, hogy náluk is rosszkor jött a baba, de ha megkérdeznénk őket most, szerintem iszonyúan örülnek, hogy mégiscsak "becsúszott".

Úgyhogy kitartás és boldog babavárást nektek.

És hidd el, az első ledöbbenés után anyukád rohan majd babakelengyét venni :).

L/24

neten olvastam egy fórumon, hogy egy kismama az első UH. mobillal készített egy képet a piciről (jó, a petezsákról :D) fél órával mielőtt találkozott az anyukájával, elküldte mms-ban azzal a szöveggel, hogy:

szia mama! én vagyok az unokád, év hónap nap várlak a kórházban születésnapom alkalmából!

nekem nagyon tetszett :) igaz a szöveg nem éppen nektek való de az szerintem jó lehet ha előtte küldöd az sms-t mielőtt találkoztok, át tudja gondolni és aztán megbeszélitek.

én 27 évesen estem teherbe, párommal 8 éve voltunk akkor már együtt, terveztük a babát, lakásunk volt, vállalkozásunk. mikor elmondtuk anyámnak elkezdett zokogni, hogy ez milyen borzasztő, ő nagymama lesz pedig még hajj de nagyon fiatal, inkább vetessük el.

remélem anyukád nem ilyen, bennem egy életre tüske marad a reakciója miatt!

gratulálok a babához, sok boldogságot kívánok nektek!

Nem egészen értemmm , 23 éves nő miért ne lehetne terhes?

Anyukád biztos örülni fog. Persze, értem, hogy a körülmények nehezek, de ez gyakran van így. Javaslatom: Ugorj a nyakába, és mond ezt: Anya! Babát várunk! Lesz gyerekünk!!!