Mit kezdjek a kamaszfiam viselkedésével?

Az én közel 18 éves fiam is ilyen. És köszönettel, de visszautasítom, ha valaki az én fejemre olvassa, hogy az én nevelésem miatt lett ilyen, mert ez nem igaz! Hiába próbáltam kicsi kora óta arra nevelni, hogy tartson némi rendet maga körül, hiába próbáltam megkövetelni, hogy tanuljon, hogy emberszámba vegye a többieket, ez sajnos nem ment. Gimibe jár, most végzi a második évet(évvesztes és volt egy nulladik éve is), de minden évben több tárgyból bukdácsol, itthon egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, de oly szinten nem, hogy a koszos tányérokat, zoknikat sem hajlandó kihordani a szobájából, nemhogy takarítana. Bunkó, pimasz, követelőző, átgázol mindenkin, az öccsét folyamatosan szekálja, végtelenül irigy, és ez nem kamaszkori tünet, ő mindig ilyen volt. Mostanra ott tartok, hogy ha betölti a 18-at, kirakom. Nem tökéletes megoldás, de tönkreteszi az öccse és az én életemet is, és lehet, hogy szemét módon hangzik, de nem hiszem, hogy nekünk kell alkalmazkodni az ő elb...szott viselkedéséhez, és nem neki a normális követelményekhez. Sajnos az apja - elváltunk - még adja is alá a lovat, hogy ne félj, anyád nem tehet ki amíg tanulsz. De ha most évismétlésre bukik, akkor kiteszik a suliból, mert elmúlik 18 a nyáron, és teljesen jogosan átrakják a dolgozók gimnáziumába, már ha egyáltalán akar tanulni. Onnantól kezdve viszont azt mondom, oldja meg az életét. Persze az apja azt is közölte, hogy csak addig fizet tartásdíjat, amíg nappalin tanul, és ez jogos is. De azt azért elvárná, hogy továbbra is gondoskodjak a "gyerekről" és már azt is közölte évekkel ezelőtt, hogy hozzájuk nem költözhet, mert nem fér el, és nem is fogja miatta felforgatni az életét. A fiam meg azt közölte, hogy ő ugyan nem fog egyszerre dolgozni és tanulni is. Ebből következően tehát vagy eltartom egyedül amíg estire jár és nappal fetreng, vagy dolgozik, de akkor nem tanul. Ja, és azt is közölte, hogy havi 10.000.- Ft-nál többet nem lesz hajlandó hazaadni a fizetéséből - ha lesz - abból oldjam meg az ő eltartását. Cseppet sem érdekelte, amikor megmutattam neki, hogy a fűtés-melegvíz számla 46.000.- Ft volt ebben a hónapban, és spórolni sem tudok rajta, mert távfűtés. Azt mondta, hogy ez az én lakásom, miért fizessen ő ebbe? Erre mondtam, hogy akkor nem fog itt lakni, és megoldja az életét albérletben, minimálbérből. Ilyenkor csapkod, ordít, hisztizik, de semmi sem változik. Hozzáteszem, a kisebbik, aki lassan 11 éves, pont az ellentéte, pedig ugyanolyan elvárásokat támasztottam velük szemben, ugyanúgy szeretem őket, mégis, ég és föld, ezért a saját bőrömön tapasztalom, hogy nem kizárólag a rossz nevelésre fogható a viselkedése. Én jelenleg nem látok megoldást, de azt megfogadtam, hogy ezen a nyáron egy fillért nem áldozok a pótvizsgafelkészítésére, mert a lustasága, nemtörődömsége miatt nem mondhatom azt a kicsinek, hogy nem megyünk kirándulni, mert a bátyád miatt nem jut rá. Ha el tudta cseszni egyedül a tanévet, akkor készüljön is fel egyedül. Ha meg kivágják, akkor kénytelen lesz a saját lábára állni.

Sziasztok! Én 15 éves vagyok, általában "jókislány" de néha rám jön a hiszti, meg az önzőség, zsarolás. Anyával merek szemtelenkedni, visszadumálni (ő nagyon forrófejű, sokszor igazságtalan és én akkor ordítok vissza ha már nagyon felidegesít a felesleges forrongásával) de mikor apa szigorúan rámszól akkor összeszűkül a torkom, inkább csendben tűröm a házisárkányoskodást :) Szóval nálam ez vált be, a kisebbfajta lelki terror, de sajnos sokak erre is nagy ívben tesznek. Ismerőseim 90% tinédzser, én látom mi történik a környezetemben, és szerintem ezt nem lehet kijavítani, ha már ilyen a gyerek személyisége. Küld el sportolni, hogy ott levezesse a feszültséget, ha egész nap fetreng, akkor nem leszünk előrébb.

Ha csupán nevelés lenne akkor szerinted az előtted hosszan szóló anyuka mazochizmusból nevelte ilyennek a gyerekét? Biztos vagyok benne, hogy nem. Azt sem gondolom, hogy a gének játszanának szerepet. Egyszerűen csak annyi, hogy hibázunk. Hibázunk, és ezt csak akkor vesszük észre, amikor már késő. A legjobb nevelés mellett is elviszik a "jóbarátok". Vannak olyanok akiknek szuper gyerekeik vannak. Na ők azok, akik nem gondolnak bele, hogy milyen apró hajszálon múlik az egész. Akik azt hiszik, hogy úgy kell gyereket nevelni, ahogy ők tették, és akkor nincs gond. Igen elismerem őket is. Jól csinálták a dolgokat. De akkor is az a véleményem, hogy ehhez kellett a gyerek kellett a külvilági dolgok szerencsés hozzáállása és még 1000 dolog.

11.46 vagyok. Nem, tényleg nem ilyennek neveltem, mégis ilyen lett. Amúgy meg, ha ilyennek neveltem volna, akkor most teljesen normálisnak érezném, hogy tapló, lusta, kiszolgáltatja magát és nem tanul. De mivel nem érzem normálisnak, zavar. És amit már korábban írtam: a kisebbiktől is ugyanannyit várok el mint a nagytól ennyi idős korában, mégis egészen más. Biztosan vele is lesznek kamaszkori gondok, de a nagyobbikkal ennyi idős korában már vért izzadtam, apukája meg már akkor is közölte, hogy mivel nem vele él, ezért ne is várjam tőle, hogy a hétvégi találkozásokkor nevelni fogja, mert akkor a gyerek megutálja. Így én lettem a mumus aki nevel, követel, számon kér, az apja meg a szent, akitől legfeljebb egy ejnye-bejnye várható. Aztán az apja kiment a feleségével több évre külföldre, és a fiával való kapcsolat kimerült az évi két találkozásban és egy-két telefonban. A felelősségből nem kért, de azt rendszeresen hangoztatták, hogy én szúrtam el a nevelését, oldjam is meg én. Sajnos ezek a gyerekek azt látják mindenhol, hogy semminek sincs következménye. Nem tanul? Na és, már nem sikk jó tanulónak lenni, és kicsit sem ciki bukni, sőt. Arra már rég rájöttek, hogy érvényesülni nem a bizonyítvánnyal fognak - lásd a "celebeket" - de azt nem értik, hogy egy szakma nélkül kicsi az esélye arra, hogy kitűnjön a tömegből. Az önzés, a másokon való átgázolás lassan erénnyé válik, de legalábbis az érvényesülés elfogadott eszközévé. Azt is tudja, hogy ha nem jön haza este időben, tehetetlen vagyok, még a rendőrségnek sem szólhatok, mert pár órás késés miatt nem fogják keresni. A gyámhatóság sem tesz semmit, ez az ő szemükben apró gond a sok bűnöző, vagy súlyosan nélkülöző gyerek mellett. Nekem jön a suliból a cetli, hogy már van 6 óra igazolatlan hiányzása, ami abból jött össze, hogy rendszeresen elkésik reggel, és összeadódnak a percek. És én vagyok a felelős azért, hogy iskolába járjon, ne legyen igazolatlanja. De hogy oldom meg? Én már a munkahelyemen vagyok, mikor neki indulnia kell, még ellenőrizni sem tudom. Amíg a kisebbik elsős-másodikos volt és együtt mentek, a kicsi mindig elkésett, mert a bátyja magasan tett arra, hogy időben elinduljon, aztán meg a kicsinek szaladnia kellett volna a mázsás táskával. De eszköz az nincs a kezemben, hogy bármit tegyek. Max. a zsebpénzét vonhatom meg, és kész. Most például azon hisztizett, hogy este felfalta az utolsó szelet kenyeret is, nem szólt, csak 11 körül csapkodott, hogy nincs kenyér. Mivel mosogattam, megkértem, hogy menjen le kenyérér, mire felháborodottan közölte, hogy az nem az ő dolga, menjek én. Hát csakazértsem mentem. Volt ebéd, a kicsi is kajált, a nagy meg nem volt hajlandó, mert a háromféle kajából egy sem tetszett neki. Így aztán dúlva-fúlva elrohant itthonról. Biztos nagy meló lett volna lemennie a boltig, ahová simán lemegy, ha éppen üdítőre vágyik - persze abból sem ad sem az öccsének sem nekem.