Normális, ha egy férjezett nő és a legjobb fiúbarátja mindig összejárnak és ilyen viszonyban vannak? És mit tehet a férj?

Szia!

Csak annyit tudok tanácsolni, le kell ülni és meg kell beszélni nagyon finoman. Viszont megosztanék veled egy történet és egy eszmefutattást.

Nekem is van egy középiskolai legjobb fiú barátom. Majdnek kapcsolat is lett belőle, de féltünk feladni a barátságot mondván az örök, a szerelem pedig a legtöbb esetben múlandó. A mai napig szeretem, még talán szerelemmel is és rettenetes nehéz rajta tovább lépni. Eddig nem is sikerült.

Lehet, hogy a feleségednek is van egy hasonló sztorija, azzal a különbséggel, hogy ő továubb tudott lépni és most veled él, egy boldog házasságban. Magamból kiindulva-tegyük fel ha feleségül megyek valakihez-továbbra sem adnám fel ezt a jó barátságot. És annak ellenére, hogy szeretném a férjem, lehet, hogy a barátom iránt is még éreznék valamit. Hangsúlyozom szerelmes lennék a férjembe, de lenne egy nagyon erős ragaszkodás bennem a másik fiú irányába. A félreértés elkerülése érdekében ez nem fajulna el a megcsalásig, csak addig mint pl nálatok.

Nem tudom, hogy pontosan nálatok mi a helyzet, de nekem a saját életemből ez ugrott be. Beszélni kell róla, de nem szabad 180 fokos irányt venni és túl szigorú szabályokat bevetni mert visszafelé is elsülhet.

Szerintem ez egy kicsit el van túlozva a feleséged részéről, és nagyon szerencsés, hogy úgy fogod fel, ahogy !

Eltudom képzelni én ezt, hogy tényleg szereti, mint barátot. Nekem is volt ilyen, de még nem voltam házas, és nagyon naívan, vagy ártatlanul álltam az emberek előtt, hogy miért gondolnak másra. Volt egy barátom, csak barát, és magam sem értettem, miért nem akarok vele járni, mert úgymond imádtam. Aztán mikor megtalált a szerelem akkor jöttem rá, hogy hát ezért. Valahol tudtam a két érzés nem ugyanaz lehet. És így lett. De azért mikor ő is megnősült és én is, persze ez elmúlt. A mi esetünkben nagyon is, hiányzik is, de ha maradt volna is visszább fogtuk volna magunkat tuti. Ez amolyan tisztelet a párunkkal szemben szerintem. Lehet, hogy sajnálja is, de azt mondd meg neki, hgy sajnálattal nem tesz neki jót. És azzal sem, hogy szinte befogadja, mert ezért nem tud a saját lábára állni szegény. Meg kell pedig tanulja, jobban jár a saját jövőjére nézve. Ne akard eltiltani, nem is hinném azt akarod, de azért legyenek határok, és ezt szépen beszéljétek meg.