Szoktatok veszekedni a kaján, ha igen mi okból? Túl kevés van és azért, vagy mert válogattok

2 dolgon szoktam zsörtölődni férjemmel:

-megeszi valamiből az utolsót, alap kajából ami mindig szokott itthon lenni (pl. tojás, tejföl, tej stb) és nem írja fel! ez a halálom. van egy lista a hűtőn, oda írom egész héten hogy mit kell majd venni hétvégén, de ő nem írja be... azán meg mikor kéne kereshetem.

- kérdezem a boltban, hogy kér-e valamit amit magamnak veszek? azt feleli, hogy neeeeem, meg nem enné soha, nem szereti. erre másnap hiába keresem, nincs, megette!

pedig szívesen vettem volna neki is, magamnak azért vettem mert jól esett volna megenni...

ezekért szoktam szólni, nem szeretem.

azon viszont soha nem veszekednék, hogy megette az utolsó szelet kenyeret és én éhes vagyok. úgy intézem a vásárlást, hogy mindig legyen itthon étel és ha megeszi, egészségére. kifejezetten jó érzés mikor a főztömet jóízűen falatozza :)

Én amíg otthon laktam, a nővéremmel voltak ilyenjeink, hogy pl... "Anyuuuuuuuuuuuuuu, megette a maradék müzliiiit!!!" "Anyuu, ő már evett 2 mandarint, és csak egy maradt!"

Tőle felém meg ilyenek: "MICSODAA, elfogyott a mogyorókrém? Dehát én alig ettem belőle..." Mert ő ilyen félrerakós, és egy hónap alatt nem volt képes enni belőle, hát tettem róla, hogy ne romoljon ránk. :)

Na meg persze kiskoromban sok olyan volt, hogy amíg ő koleszban volt, én megettem a csokiját, miután a sajátom elfogyott... :)

Arra meg persze sosem gondoltunk, hogy ha 4 mandarin van, abból anyu is ehetne... :) Édességekkel könnyű volt, mert anyukám cukorbeteg, azt tényleg csak 2 felé kellett (volna) osztani.

De amint elköltöztem, megoldódott minden ilyen. :) Már egymáshoz hordjuk a kaját. :D

Párkapcsolaton belül volt vita, ja.

Általában nem otthon evéskor, amikor én nem voltam éhes, csak a srác, viszont ha már megálltunk kajálni, akkor egy csipetnyit kértem belőle.

Na ő meg nem szerette ezeket a csipegetéseket, és néha vita lett belőle. Aztán jött a dumával, hogy vesz nekem is egy egészet, blabla.

Na jó, de azt meg nem bírom megenni....

Máskor meg az volt baja, ha nem kóstolom meg...

Mindegy, felejtős hülyegyerek.

Otthon meg persze, mindig a legnagyobb szelet csokit választom, ha mondják, hogy válasszak. És akkor még anyám izél... Hát mért nem adta amelyiket szánta, nem?!

:-) Szép az élet.

Én szoktam veszekedni apámmal, mert rengeteget zabál, főleg, ha részeg, és unom, hogy szinte nap, mint nap újra kell töltsem a hűtőt. (nem sok minden van benne)

21/L

tegnap vettem a boltba egy 330 ml whisky colát, kérdeztem kér-e mondta nem. ma meg felbontom erre jön hogy akkor iszik ő is... ezt sem szeressem.meg ahogy írta itt valaki hogy ha a boltba járunk én megéhezek valamire, megveszem, neki nem kell, de ha hozzáfogok akkor persze ő is enne.Mert egyen nincs vele gond, de akkor úgy vegyünk.

meg van h a hűtőbe napokig be se néz, és letol h nincs itthon kaja, aztán meg megromlik a hűtőben és dobhatom ki. nem találja fel magát ezen a téren.ha én nem csinálok kaját,magától képtelen akár egy krumplit is megsütni vagy kenyeret megkenni, de még a kaja összekészítés is nehezére esik.