Édesanyám miért félt ennyire? Néha már irreális a félelme.

18 éves vagyok, viszont engem már kissé zavar hogy édesanyám nagyon félt mindentől. Jó persze, örülök hogy ennyire szeret, a féltés is egy természetes dolog de sajnos ez néha átcsap irreális dologba. Nem cigizek, soha nem is cigiztem soha nem ittam egy korty alkoholt se. Mégis kicsit fáj, úgy érzem mintha édesanyám ezt kinézné belőlem, mert pl "nem ám te is cigizel" holott ilyen eszem ágába nem jutna. Múltkor az egyik haveromhoz akartam elmenni mert meghívott, nem lakik messze, busszal kb 1 óra, egyszerű odáig eljutni. De anyukám nem nagyon akar elengedni, holott tudok magamra vigyázni, szerintem ő is tudja hogy tudok magamra vigyázni de valahogy nem tudja ezt magával elfogadtatni.

Olyanokat mond hogy "nem ám beülsz egy idegen autójába".....ha ezt egy 10-12 éves gyereknek mondaná még megérteném. De egyszerűen nem értem nekem hogy mondhat ilyet. Ennyire bizalmatlan velem szembe? vagy csak azért mond ilyeneket hogy megnyugtassa magát?

Mégegyszer közlöm hogy én örülök és boldog vagyok hogy anyám ennyire szeret, de azért irreális félelmeket ne gerjesszen magában. Megpróbáltam már beszélni vele, sajnos vagy nem érti meg(esetleg nem akarja megérteni) vagy nem veszi komolyan.:( Holott nem vagyok az az ember akire mindíg minden körülmények között vigyázni kell meg félteni mindentől. Oké a mai világban bármi előfordulhat, de én tudom hogy tudok magamra vigyázni, tudok józanul gondolkozni, józan és értelmes döntéseket hozni, olyanokat amelyek nem terelnek rossz irányba.

Ti mit gondoltok? Veletek már fordult elő ilyesmi? Édesanyám számára mikor válik világossá hogy már nem vagyok kisgyerek, hogy egyszer mindenki felnő?